Boldogasszony papucsa

Sajnálatomra nem találtam utalást káprázatos nevének eredetére. De minden bizonnyal nem egy banális matriarhális családi paradoxon mai tükre.

A boldogasszony papucsa, Vénusz sarucska, papucskosbor, vagy rigópohár (Cypripedium calceolus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül a kosborfélék (Orchidaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése
A boldogasszony papucsa Közép-Európa területén, Dél-Franciaországig és az egykori Jugoszláviáig található meg. A Földközi-tenger környékén hiányzik. Skandináviában a sarkkörig felhatol. Erősen veszélyeztetett növény!

Megjelenése
A papucskosbor vízszintesen elhelyezkedő gyöktörzsű, 20-50 centiméter magas növény, 3-5 széles elliptikus, szárölelő vállú, érdes szőrű levéllel. Kissé meghajló, szőrös szárán 1 vagy 2, ritkán 3 vagy akár 4 virág fejlődik, amely növényzetünk legnagyobb méretű virágai közé tartozik, és valamennyi európai kosborféle között a legnagyobb egyedi virágnak számít. Legfeltűnőbb része a sárga, 3-4 centiméter hosszú, felfújt és papucs alakúan, mélyen kiöblösödött mézajak, amely légycsapdaként szolgál. A mézajakba hullott légy csak a bibe és a portokok érintésével tud kimenekülni a csapdából.

Életmódja
A papucskosbor árnyas erdőkben, mindenekelőtt bükkösökben, mészben gazdag talajokon él. A virágzási ideje május-június között van.

Forrás: Nagy Európai Természetkalauz, Wikipedia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.