ürmösbor

A fűszerezett borok alkalmi, házi borféleségek, amelyek általában növényi eredetű illatanyagok, néha borfesték hozzáadásával készülnek.

Mo.-i elterjedésükben a balkáni vörösbor-kultúrának tulajdonítanak jelentőséget, ami különösen az ürmös borokra érvényes. A paraszti gyakorlatban két ürmöskészítő eljárást ismernek.

A hideg eljárás során az erjedés folyamán vagy már a kész borhoz adják a fűszeranyagokat, a meleg eljárás folyamán (Balaton-felvidék, Tokaj-Hegyalja) a mustot harmadára-felére lefőzik és illatosítják. A 16. sz. óta készített vörös ürmös a szőlőágyon, ürmöságyon készül. Az összezúzott mustos szőlőre megszárított, magvas fehér ürmöt (Artemisia Absinthium) helyeznek el rétegesen, s saját vagy más vörös mustból öntik fel (Tolna, Bihar, Heves m.). A fehér ürmön kívül ezerjófű, szegfűszeg, fahéj is drogként szolgál. A parasztgazdaságok előállította ürmös a ma rácürmösként ismert bor egyszerűbb változata. A közönséges ürmös készítése során a kiforrott hordós borhoz vászonzacskóban áztatott ürömfüvet, meggyfalevelet (meggyesbor: Erdély), gyöngyvirágot (virágosbor: Mátraalja) adnak. Ezek az italok szentelt borként, étvágytalanság és hasfájás ellen gyógyszerül vagy ünnepi alkalmakkor kerülnek az asztalra, a borkereskedelemben ritkán játszanak szerepet.

Irod. Andrásfalvy Bertalan: A vörösbor Magyarországon. Szőlőművelésünk balkáni kapcsolatai (Népr. Ért., 1957); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960); Varga Gyula: Hogyan készül az ürmösbor (Múzeumi Kurir. 1970. 4. sz.).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.