szecskavágó

2009.06.05. 16:24

Egyszerűbb példányait parasztok, falusi barkácsolók készítették. Legrégibb ismert változata a 19. sz. elejéről négy lábon álló deszka vályú, amelyben a szénát egy lábbal, madzaggal működtethető fa szerkezet szorította le, kis gereblye tolta előre s a vályú elején billenő léchez rögzített éles kaszával vágták apróra a vályúba beleszorított s folyton előretolt szénacsomót.

 Szecska: apróra vagdalt zab-, árpaszalmából vagy más különböző tápértékű szálastakarmányból készült takarmánykeverék, melyhez ízesítőül korpát, kukoricát, répát is kevernek. A szecskát szárazon vagy vízzel puhítva etetik. Néha füllesztőben érlelik, ahol a keverék ecetsavas, tejsavas stb. erjedésen megy át. A szecskát főként szarvasmarhának, juhnak adják. A szó első előfordulása 1587-ből való szláv eredetű, de közelebbi forrása nem határozható meg.

A 19. sz. első felében eljutottak hozzánk a különböző, lendítő kerékkel hajtható egy-, két- vagy több késű angol, amerikai, holland szecskavágók, melyeket az 1850-es évektől mo.-i gépgyárakban is előállítottak. (Ilyenek pl. a Ransones, Cornes, Salmon stb. féle szecskavágók.) A szecskavágó szerepét a 20. sz.-ban nagyobb üzemekben a különböző szártépő gépek és kalapácsos őrlők vették át.

Forrás: Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Takács Lajos: A szántóföldi irtás kérdéséhez (Ethn., 1964); Takács Lajos: Az irtásos gazdálkodás néhány jellegzetessége a göcseji szegekben (Ethn., 1964), Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906).

A bejegyzés trackback címe:

https://mondtakvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr851098929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása