lőcsláb

Karikaláb (genu varum)

A lőcsláb kifejezés, a mindenapok egyik legkézenfekvőbb tárgyától, a szekér egyik alkatrészétől származik. A formáját tekintve, nem véletlenül.

 Lőcs – görbe fa, amely a négy tengelyvégre, ill. tengelycsap-végre támaszkodik. A mo.-i kerekes járművek egyik legfontosabb része. 
Az a feladata, hogy a szekéroldalakat kétfelől támassza. A lőcsnek van: feje, a fején lőcsszája, bütyke, amibe a lőcsgúzs akad, van továbbá válla, dereka és szára vagy lába, a lábon kávája, köpüje. Ez az egyszerűnek látszó művelet azonban lényeges fejlődési lehetőséget biztosított a járműnek. Mindenekelőtt lehetővé tette, hogy a teher egy részét az oldalak tartsák, ill. a lőcs segítségével a teher egy része kihelyezhetővé vált a tengelycsap végére is, miáltal a tengelycsap többé nem hajlott tőben felfelé a teher súlya alatt. Ennek következtében a kerekek sem dőltek befelé és nem törtek olyan gyorsan. 

 A lőcsláb szó jelentése és eredete.
Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon, Magyar Nprajzi Lexikon – Tarr László: A kocsi története (Bp., 1968); Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (Népr. Közl., 1973).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.