orradzó
2009.09.02. 08:00
A billenő palókához hasonlóan a fiatal lovak és szarvasmarhák szopásgátlásának, tehát elválasztásának eszköze.
Legegyszerűbb formája az, amikor megnyúzott sündisznó bőrét kötik fel az állat orrára. Készítették szögekkel kivert bőrdarabból, kovácsmunkaként vaslemezből, amelyre szegeket, ill. lemezből hajlított szúrókat erősítenek. Mindkét utóbbi típust övszerűen, ill. kantár módjára erősítik fel a fiatal állatok orrára.
Elnevezései a különböző területeken változatosak: szúróskantár, szegeskantár, szegesszíj, tejvédőkantár, szúróka, bökő, órzó, óradzó, bőr, orrbőr, tasak, szötyü. 
Az orradzót elsősorban parasztgazdaságokban használták, de alkalmazták a gulyások és a csikósok is a kinnháló jószágoknál. Az orradzó funkcióját tekintve azonos az egész országban. A szopásgátlásnak ez az eszköze fokozatosan szorítja ki a billenőspalókát. A nagyobb és erősebb típusokat inkább az Alföldön, a könnyebbeket és egyszerűbbeket a Felvidéken és a Dunántúlon használták. Erdélyben és attól délre, pl. Dobrudzsában, Bulgáriában, Szerbiában, valamint a Pireneusokban az orra kötött szeges deszkák voltak használatban.
Az eszközt Vergilius szerint már a rómaiak is használták; megtalálható majd mindenütt, ahol szarvasmarhatartás van, pl. az ázsiai pásztornépeknél, Skandináviában és a Földközi-tenger partvidékén; ismerik Közép-Brazíliában és Afrikában a bantuk is.
Az orradzó szó jelentése:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon – Gunda Béla: Asiatische Maulkorbformen (Ethnos, 1938); Berg, Gösta: Fået som mjölkdjur. Ett bidrag till den primitiva boskapsskötselns historia (Rig, 1949); Szabó Mátyás: Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. A Néprajzi Múzeum „palóka” gyűjteménye (Népr. Ért., 1955).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az orradzóról jutott eszembe a ló, a lóról pedig az alábbi szólás -amit nem találtam sehol:
"Rajta van a vályogvetés."
Ezt olyan nőre szokták mondani, aki ritkán kívánja a szexet, de most épp igen.:) Azon gondolkodtam, mi köze lehet ennek a vályoghoz. Lehet, hogy elrugaszkodott gondolat, de arra jutottam, hogy a ló ugye sárlik, havonta egyszer és a ló akkor "alkalmas". A vályog pedig tulajdonképpen sár...
Ez így ferde?
Ha nem bánjátok, felteszem a kérdést a saját oldalamon is és kíváncsian várom az ötleteket és a véleményeket!
Ezt a közmondást nem hallottam még, de nagyon ropogós, hangzatos. Tetszik. Tényleg jó lenne ismerni az eredetét.
Otthon kutakodok még okoskönyvekben.