rámás csizma

2009.09.22. 09:00

A múlt század vége felé-századunk elején a csizma talpához már kezdik szögezéssel felerősíteni a felsőrészt. Ennek jellegzetessége, hogy talpa két rétegből: egy béléstalpbranzolból és egy járótalpból áll. Ennek egy kimódoltabb variánsa az igen divatossá-népszerűvé vált ún. rámás csizma. Ez úgy készült, hogy a béléstalppal való találkozásnál a felsőbőr szélére egy keskeny bőrcsíkot varrtak, ez volt a ráma, és ehhez szögezték a járótalpat.

Anyagai: kidolgozott bőr, szegek, ragasztóanyag
Eszközei: varrófonal, vágók-kések,ráspoly, nyeles kés, kaptafák, sámfák, fogók, árak, kalapácsok, talpminták, ragasztóanyag

A csizma szó a XV. század utolsó éveiben fordul először elő, kétségtelenül oszmán-török származású, talán délszláv közvetítéssel jutott el hozzánk, míg magát a tárgyat közvetlenül is megismerhettük. A csizma olyan magas szárú lábbeli, melyet eredetileg két oldalán varrtak össze. Az orra hegyes, sok esetben felfele kunkorodó. A talp fordított-varrott. A sarka fából faragott, amire a bőr lehajlik, és patkót erősítenek rá. Először az úri osztály hordta, csak a XVIII. században kezdi átvenni a parasztság, igazában csak a XIX. században, gyakran (pl. Székelyföld) csak annak végén terjed.

Természetesen a szögezett talpú, rámás csizma nem lett azonnal általános divattá. A múlt század végéről Jendrolovics–Kajdi (1861: V) azt írta, hogy a legújabb (nyugati) divat szerint készült rámás csizmákon kívül még fordított, azaz magyar csizmát is készített a csizmadia.

Volt egyszer egy varga,
csak az nem volt, sajna,
miből rámás csizmát
varrt volna a varga.

Volt egy görbe tűje,
abba cérna fűzve,
sodrott, szurkos cérna,
volt fűzve a tűbe.

Éles kése, metsző,
kalapácsa kettő,
háromlábú széke,
mindenkinek tetsző.

Szegző s varró árja,
kaptafa és sámfa,
kicsi s nagy, egyszóval
mindenféle lábra.

Térdig érő asztal,
tele ezzel, azzal:
jófajta csirizzel,
suvickkal, ragaccsal.

Bőrköténye s kajla,
pödrött végű bajsza,
mindene volt, mitől
varga lesz a varga.

Csupán bőre s talpja
nem volt neki, sajna,
márpedig anélkül
nem varga a varga.

S hiába lett volna
bőrje no meg talpja,
ha nem volt akinek
rámás csizmát varrna.

Gondolt egyet, s tett az
egészre egy foltot,
kidobta a csirizt,
s becsukta a boltot.

Kányádi Sándor. Volt egyszer egy varga

A rámás csizma jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajz III., Skanzen.hu
Kép: Magyar Néprajz III.

A bejegyzés trackback címe:

http://mondtakvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr151207153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.