Teljesen véletlenül botlottam bele ebbe a kifejezésbe és semennyire sem tudtam értelmes összefüggésbe hozni a konc szóval. Ami mégis némi utalást vagy magyarázatot adhat, azt a következő szövegben találtam: "Cibere vajda és Konc király. A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék(...). Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket."
Elképzelhető, hogy a koncszülő szóösszetétel eredetét is itt kell keresni, ennek megfelelően arról a nagyszülőről lehet szó aki "zsírosan" kedveskedik az unokáiról. Aki volt már dédszülő vagy dédunoka az talán tudja miről van szó. Itt mindenképp figyelembe kell venni, hogy minél jobban haladunk vissza az időben, annál ritkábban esett meg a dédszülőség (az alacsonyabb átlagéletkor miatt), innen következtethető, hogy ez a mainál gyérebb rokoni kapcsolat létrejötte különlegesnek volt mondható.

A lényeg:
A gyermek viszonylatában az apa és az anya nagyszülei, vagyis dédszülők. A gyermek ezeknek dédunokája, egyes források szerint ükszülők (lásd ÚMTSz).

Konc.
Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb kus íz (érzet), darab, falat, szlovák kus darab, rész, orosz régi nyelvi, nyelvjárási kyc (kusz) (nagy)darab, falat. A szláv szavak valószínüleg indoeurópai eredetűek, vö. görög knószón vadászlándzsa hegye. A magyar szóban az n arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. sz. előtt végbement. A konc zsákmány, préda jelentése (1568) érintkezésen alapuló névátvétel eredménye. Igei származéka a koncol (1519), felkoncol.

A Pallas lexikon szerint az állat hátsó végtagjának azon része, mely az ember combjának felel meg. Vagy a papirkereskedésben 10 ív papir.

Bár a fogalmat ismerik, a népnyelvi gyakorlatban használata szorványos. Hivatkozásnál inkább apám nagyapja, nagyanyám anyjaként stb. emlegetik. A dédszülők megszólítás – mivel a gyakorlatban már ritkábban fordul elő – esetleges, a szólítási formák kisebb tájegységen belül sem azonosak. A dédunokák általában azonos terminológiával szólították meg dédszüleiket mint nagyszülőiket, de valamilyen formában jelezték a különbséget, pl. a nagyapa: apó, a dédapa: öregapó.

Más különböztető jelzőként említjük meg a következő, leggyakrabban előforduló formákat: koncszülők, dédnagyszülők, igen öregszülők (igenöregapám, igenöreganyám), jobböregszülők, messzeöregszülők. A dédszülők és a dédunokák kapcsolata esetleges volt, gyakorlatilag nem volt jelentős.

A koncszülő szó jelentése és eredete.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Zaicz G. Etimológiai szótár

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.