alakoskodás

2011.02.02. 09:00

Kultúrközegen (pl. színpadon) kívüli fitogtatása színészi képességeknek. A kifejezés nagyon sok értelemben és az élet számos területén megállja helyét. Számomra az egyik legkedvesebb alkalmazása Herman Otto bácsi füleskuvikos leírásában található: "(...) meglátni nehezen lehet, mert tollazatának színezetével, alakjával oly remeken alakoskodik, hogy alig tudjuk valami kérges, mohos, csonka ágtól, görcstől megkülönböztetni." Lássuk, mire is mondták volt mindezt, faluhelyen.

A lényeg:
Az a tevékenység, melynek keretében az alakoskodó álöltözet, mozdulatok és arcjáték, esetleg álarc segítségével valakit vagy valamit megjelenít, „formáz”. Célja lehet mágikus-vallásos, segítségével megjelenítik az ősöket, szellemeket, istenségeket vagy pedig utánzás, szórakoztatás: a színjátszó tevékenység előfokának tekinthető.

Állatalakoskodás
Állatok megjelenítése, utánzása alakoskodással, álarcos játékkal. A magyar népi színjátszásban leggyakrabban a téli napforduló körüli időszakban, a farsangi ünnepkörben, a fonóban csak a nem vallásos népszokásokban és a  lakodalomban fordul elő; Mo.-on legkedveltebb a lóalakoskodás, a kecskealakoskodás, a gólyaalakoskodás és a  medvealakoskodás. Ritkább a szarvas-, tehén-, ökör-, szamár-, disznó-, birka- és kutyaalakoskodás. Európa-szerte elterjedt; a szomszédos népek irodalmában lényegesen több történeti utalás található rá, mint Mo.-on. Eredete az európai kultúra kereszténység előtti rétegeiben keresendő. A középkori egyházi rendelkezések különösen a szarvas-, ló- és szarvasmarha-alakoskodást tiltották. Az állatalakoskodás mai megjelenésében már elvesztette eredeti jelentését, olykor csak áttételesen kapcsolódik ahhoz a szokáshoz, amelyben ma megtalálható.

Maszkos alakoskodók ábrázolása már a kőkori barlangi rajzokon is feltűnik, s azóta is a tengerentúli primitív technológiájú (természeti) népeknél éppúgy megtalálható, mint a népi kultúrákban. Az alakoskodók néha pantomimot adnak elő, táncot járnak, rituális cselekményeket hajtanak végre, gyakran dramatikus játékokat adnak elő tréfás, adománygyűjtő felvonulások keretében, vagy házakhoz, ill. a mulatságok színhelyére betérve.

Európában a keresztény egyházak kialakulásuk óta rendelkezéseket bocsátottak ki a pogánynak tűnő rituális alakoskodás, főleg az állatalakoskodás ellen. Emellett egész Európában különösen nagy szerepe van a férfi–női ruhacserének, a növényi mezbe és szalmába burkolt alakoskodók, ill. a fehér ruhás kísértet-alakoskodók megjelenésének.

A mohácsi busójárás a legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen. A busójárás mohácsi népszokás, amely eredetileg sokác népszokás volt.

Farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel. A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A „műsor” fő elemei: a partraszállás, melynek során a túlparti „Szigetből” - ahogyan a helybeliek mondják (s nem helytelenül elterjedt információ szerint Kismohácsról, mely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Jelmezes busófelvonulás a Kóló térről a főtérre. Farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása. Sötétedéskor az egybegyűltek elégetik a telet máglyagyújtással és a főtéren körtáncokat járnak.

Az UNESCO 2009 szeptemberében, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezett kormányközi bizottsági ülésén felvették a szellemi örökség reprezentatív listájára a Mohácsi busójárás jelölést.

A magyar nyelvben az alak szó a 15. sz. óta ismert „baba” értelemben, a 16. sz.-ban álarc értelemben is, a 17. sz.-ban igei formája általános, főleg a farsangi jelölésére használják. Legfőbb alkalma ma is a farsangvégi alakoskodás, de más jeles napokon is szokásos, így Mikulás és Luca napján, a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakban, pünkösdkor, továbbá lakodalmak, disznótor, szüret stb. alkalmából.

Alak
Eredete:
bizonytalan, talán származékszó, melynek önállóan nem adatolható töve bizonytalan eredetű. A régiségben élt jelentése alapján talán kapcsolaható az ál szóhoz.  A -k végződésnévszóképző.  Az alak származékai főleg a nyelvujjítás korában keletkeztek, mint pl. alakít, alakulatalakzat. Eredeti jelentése baba, álarc volt, de használták kedves jelentésben is. (gyöngyalak Csokonai). Mai forma jelentésében Kazinczy Ferenc terjesztette el. 

Az alakoskodás szó jelentése és származása.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
, wikipedia.hu
Kép: 1. lóalakoskodás - Magyar Néprajzi Lexikon, 2. busójárás Mohácson - wikipedia.hu

A bejegyzés trackback címe:

http://mondtakvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr262319759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu