koncszülő

2011.01.12. 09:00

Teljesen véletlenül botlottam bele ebbe a kifejezésbe és semennyire sem tudtam értelmes összefüggésbe hozni a konc szóval. Ami mégis némi utalást vagy magyarázatot adhat, azt a következő szövegben találtam: "Cibere vajda és Konc király. A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék(...). Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket."
Elképzelhető, hogy a koncszülő szóösszetétel eredetét is itt kell keresni, ennek megfelelően arról a nagyszülőről lehet szó aki "zsírosan" kedveskedik az unokáiról. Aki volt már dédszülő vagy dédunoka az talán tudja miről van szó. Itt mindenképp figyelembe kell venni, hogy minél jobban haladunk vissza az időben, annál ritkábban esett meg a dédszülőség (az alacsonyabb átlagéletkor miatt), innen következtethető, hogy ez a mainál gyérebb rokoni kapcsolat létrejötte különlegesnek volt mondható.

A lényeg:
A gyermek viszonylatában az apa és az anya nagyszülei, vagyis dédszülők. A gyermek ezeknek dédunokája, egyes források szerint ükszülők (lásd ÚMTSz).

Konc.
Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb kus íz (érzet), darab, falat, szlovák kus darab, rész, orosz régi nyelvi, nyelvjárási kyc (kusz) (nagy)darab, falat. A szláv szavak valószínüleg indoeurópai eredetűek, vö. görög knószón vadászlándzsa hegye. A magyar szóban az n arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. sz. előtt végbement. A konc zsákmány, préda jelentése (1568) érintkezésen alapuló névátvétel eredménye. Igei származéka a koncol (1519), felkoncol.

A Pallas lexikon szerint az állat hátsó végtagjának azon része, mely az ember combjának felel meg. Vagy a papirkereskedésben 10 ív papir.

Bár a fogalmat ismerik, a népnyelvi gyakorlatban használata szorványos. Hivatkozásnál inkább apám nagyapja, nagyanyám anyjaként stb. emlegetik. A dédszülők megszólítás – mivel a gyakorlatban már ritkábban fordul elő – esetleges, a szólítási formák kisebb tájegységen belül sem azonosak. A dédunokák általában azonos terminológiával szólították meg dédszüleiket mint nagyszülőiket, de valamilyen formában jelezték a különbséget, pl. a nagyapa: apó, a dédapa: öregapó.

Más különböztető jelzőként említjük meg a következő, leggyakrabban előforduló formákat: koncszülők, dédnagyszülők, igen öregszülők (igenöregapám, igenöreganyám), jobböregszülők, messzeöregszülők. A dédszülők és a dédunokák kapcsolata esetleges volt, gyakorlatilag nem volt jelentős.

A koncszülő szó jelentése és eredete.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Zaicz G. Etimológiai szótár

farsang

2011.01.05. 09:00

Ahogy a guzsalyas (fonó) szócikkben is láthattuk, az egyház ezt a féktelen mulatozást sem hagyta szó nélkül. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyire szúrhatta az egyház szemét az a kb. 7 hetes világi ünnep, amely ráadásul pont a 40 napos böjtöt próbálta ellensúlyozni (vagy fordítva). Ráadásul a farsang a pogánykor tavaszváró ünnepeiből nőtte ki magát, ami miatt ezt az ünnepet szintén nem hintettek meg szenteltvízzel a reverendás ténsurak, sőt az ördög ünnepének tartották. Azóta nagyot bukfencezett a világ és mindenki együttes erővel próbálja életben tartani, vagy felújítani ezt a huncut hagyományt.

A lényeg:
Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak.

Eredete: Német, közelebbről bajor-osztrák jövevényszó, vö hazai német, bajor osztrák faschang, bajor-osztrák régi nyelvi vaschang, vassang, német Fasching: karnevál, farsang. A német szó a Faste böjt és (Aus)schank kimérés elemekből épült fel, tehát eredetileg a böjt (előtt)i italok kimérését jelentette.

A szokások és hiedelmek  zömének szempontjából azonban többnyire farsang-vasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja a farsangot. Néhol, különösen K-en és É-on a határa kitolólik. A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve. Első írásos jelentkezését 1283-ból bajor-osztrák adatokból ismerjük. Mo.-on a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy a karnevál – amely olasz jövevényszó –, bár számos európai nyelvben megtalálható, nálunk a farsangra nem honosodott meg.

Farsang első napjába
Nem vittél el a táncba.
Ha nem vittél a táncba,
Nem öntesz meg húsvétra.

Elment farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott.
Hozd el Isten másikat,
A lányoknak vígságot.
Hozd el Isten, másikat,
Vigasztalja lányokat.

Ecce neki dáridom,
A farsangot megvártam,
De vőlegényt nem kaptam,
Jaj, de hoppon maradtam.

Várok még egy farsangot,
Tán majd valakit fogok,
Ha vőlegényt nem kapok,
Apácának beállok.


vármegye:Nyitra / tájegység:Zoborvidék / nagytáj:Felföld

A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul. Történeti adatok tanúsága szerint a 15. sz. óta ismeretes és kedvelt, és számos formája ma is él Mo.-on. Leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik (dőre, bakkuszjárás). A farsangi mulatságok a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játék (halottas játék, betyárjáték, lakodalmas játék, rabvágás). A busójárás a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása. Erdély több helyén húshagyókedden adták elő a dúsgazdagolás elnevezésű dramatikus játékot is. A farsangban gyakori az állatalakoskodás, mint pl. a gólyaalakoskodás, kecskealakoskodás, lóalakoskodás, medvealakoskodás. A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos esemény az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen. A mulatság gyakran elkülönült nemenként és korcsoportonként (asszonyfarsang). Kezdete néhol a farsang utolsó előtti vasárnapján, a lányok vasárnapján kezdődik (talalajvasárnap). A Felvidék némely területén a vasárnapja előtti ún. kövércsütörtök a mulatozás első napja. A legények a muzsikusokkal végigjárják a falu utcáit. A lányos házak előtt táncolnak, és a házbeli lányt is megtáncoltatják, aki ezért pénzt ad a legénynek. A pénzből a muzsikusokat és a mulatozás költségeit fizetik. A farsanghoz általánosan elterjedt köszöntő szokások (farsangi köszöntő, sardó vasárnap, talalajvasárnap), ill. adománygyűjtő felvonulások is közös mulatsággal zárulnak. Legények és fiúgyermekek versengő ügyességpróbái is ismeretesek voltak néhol farsangkor (kakasütés, gunárnyakszakítás). Mo.-on is élt az Európaszerte ismert szokás a böjt és a farsang tréfás küzdelméről (Cibere vajda és Konc király). Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, ill. az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés, halottas játék, téltemetés. A farsanghoz számos termékenységvarázsló, ill. termésvarázsló cselekmények és hiedelmek kapcsolódnak; ezek részint a köszöntők jókívánságaiban, a dramatikus játékok egyes mozzanataiban nyilvánultak meg, részint bizonyos, elsősorban a kender növekedésével kapcsolatos előírásokban, Pl. a farsangi mulatságban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyanilyen célból hosszú laskát kell főzni. Sokfelé elterjedt hit szerint húshagyókedden kell a vetnivaló kukoricát lemorzsolni, vagy bizonyos gyümölcsfákat, ill. a szőlő négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni. A farsang legarchaikusabb elemei a hétfalusi csángók boricatáncában és a különféle állatalakoskodásokban kereshetők. A magyar farsang és az európai népek hagyománya között több párhuzamot ismerünk.

A farsang szó jelentése és származása.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
, Zaicz G. Etimológiai szótár, folkrádió.hu

silabizál

2010.12.15. 09:00

Két dolog jut eszembe, a Voynich-kézirat és a kecskeméti csodakaftán póklábas írása. Egy a közös bennük, valaki az örületbe akarta űzni az embereket az alkotásával, az azt övező homályon keresztül. Nagy művészet rejtelmes, eszelős titkokat ültetni el a köztudatban, de még nagyobb azokat kisilabizálni!

A lényeg:
Manapság leginkább a megfejt, rájön, kitalál érteleme ismert, régebb viszont a szó eredetéből adódóan az akadozva kibetűz, nagy nehezen kiolvas értelemben volt használatos.

A Révai lexikon szerint régebben a sillabizálás volt az elemi iskolákban a betűztető olvasásmód, amelyet ma már nem használnak.

Eredete: Latin jövevényszó vö. középkori latin syllabizare betűz, szótagol. A latin szót - mely görög eredetű - számos nyelv átvette, lásd angol syllabize, francia, syllabiser ugyanazzal a jelentéssel. A szó eleji s (sz helyett) a hazai latin jellegzetessége lásd salétrom, saláta. A szóvégi -ál-ra váltás is jellegzetes esetünkben lásd. ágál, dedikál. Ugyanebbe a szócsaládba tartozik az elavult sillaba - szillaba szótag szavunk is.
Régies és népies jellegű szó.

– Hoppsza! Hoppsza! – kiáltoz közbe Sinkó, az ostor hegyével odacsippentgetve a táncosnő lábikráiba, ha az nem ugrik elég magasan; mire a balerina komikus, dühtől fintorgó pofákat torzít. A főúr és Dajmona egymás ölébe dőlnek a kacagástól, a nagy államférfi, a finom diplomaták mintaképe, a sarkantyús lábával dobol az asztalon féktelen jókedvében, s az asztal túlsó végén ott silabizál a Diabolka, szemeit fel nem vetve a zsoltárból: „Hus-ok-te-szent-idn-ek. Ét-el-ül-vett-ett-ek. A-zerd-e-ivad-akn-ak.” – Mintha nem történnék körülötte semmi.
Jókai Mór. Szabadság a hó alatt

A silabizál szó jelentése és származása.
Forrás: Révai lexikon
, Zaicz G. Etimológiai szótár

kóser

2010.12.08. 09:00

Az első örömöm az, hogy remek kis idevágó képet találtam, a második pedig az, hogy egy sulinetes oldalon rábukkantam egy derék illetékes részletes leírására a kóser italokról.

Egy ital attól kóser, hogy semmilyen nem kóser, azaz állati eredetű adalékanyag nincs benne. Példának okáért az a szeszes ital, amelyben kígyó ázik, nyilván nem kóser. A pálinka és a bor úgy lehet kóser, hogy a gyümölcs szedésétől – legyen az szilva vagy szőlő – a palackozásig szigorúan vigyáznak arra, nehogy olyan anyag kerüljön bele – akár egy szem szőlő is –, amelyet nem ellenőriztek. Főként azt vizsgálják, hogy nincs-e benne kukac. 
A kóser bort csak vallásos zsidó készítheti. Az összes többinél ilyen előírás nincs. Az ellenőr egy megbízható, vallásos, szombattartó zsidó, aki tökéletesen tisztában van a gyümölcs szedésének, előkészítésének a szabályaival, és ő ügyel arra, hogy minden rendben menjen. A pecsétet pedig a rabbi üti a kész árura.
Fröhlich Róbert főrabbi

A kóser jelentése: a vallásos zsidóság étkezési előírásainak megfelelő.

Jiddis jövevényszó hazai jiddis kóser rituális szempontból tiszta, ehető, német koscher uaz., helyes, illő gyanún felül álló.
A jiddis szó a héber kóser (כָּ‏‏שֵׁר, szefárd kiejtéssel kásér, askenázival kóser) rituális szempontból tiszta, ehető "étel" főnévre vezethető vissza. A kóser elsősorban vallási műszó. A bizalmas társalgási nyelvben a nem kóser gyanús, kifogásolható szószerkezetben használatos.

Húsok párállnak köröttem, nagy kortyokkal ürülnek a söröskorsók, zaftos kóser kolbászt (nálunk legalábbis, Prágában ilyen a kolbász, mint a vízipocok, olyan kövér) szeletelnek körös-körül a rokonaim (a kolbász feszes bőre, amikor felvágják, halkan pukkan, gyerekkoromtól a fülemben van ez a hang) - egy csöppet sem undorodom ezektől, az ezeknél még sokkal kellemetlenebb dolgoktól sem, sőt inkább még élvezem is őket.
Franz Kafka. Naplók, levelek

Nem mellékes, hogy a kóser ellentéte a tréfli, amelyből minden bizonnyal napjaink egyik legfrappánssabb, de ugyanakkor legbecsmérlőbb szava, a tré származik.

A kóser szó jelentése és származása.
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár
, Wikipedia.hu, www.sulinet.hu
Kép: blog.winemag.com

toportyán

2010.12.01. 09:00

Meglepett, de felhívásom hatására cinóberveressé ért be egy másik igéret is.
Következzen Verspatikus írása:

Csikasz, nádi farkas, kisfarkas, toportyán, toportyánféreg – sokunk számára elsősorban a hazai szépirodalomból ismert elnevezések ezek. Kevesen tudják, hogy ugyanarra a ragadozóra, az aranysakálra vonatkoznak, amely több mint fél évszázad szünet után ismét megjelent hazánk területén. Újbóli elterjedésének és szokásainak vizsgálatát a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék irányításával immáron több társintézmény munkatársai kutatják.

Arany János jegyzetei szerint "réti farkas" értelemben használta a toportyán szót.

Arany János: Toldi. IV. ének
„És mint a toportyán, ha juhász kergette,
magát egy kiszáradt nagy nádasba vette.”

Nevének eredete ismeretlen, használata pedig elavult, de régen ugyanúgy egy gyűjtőnév lehetett mint a dúvad, így a toportyánféreg alakban használatos volt farkasra és medvére is, amit gyönyörűen illusztrál az alábbi Herman Ottó idézet 1887-ből:

Az érintetlen rengetegben még maig is nesztelen, ovatos léptekkel jár a hiúz, czammog a "toportyán féreg" málnásról málnásra. A művelődés elől futó dúvadak maradványai ezek; méltó társuk, a hatalmas bölény, utolsó erdélyi ivadéka is e tájakon számolt be bőrével.

A lényeg:

Az aranysakál hazánk őshonos ragadozója, bár jelentõs számban valószínűleg korábban sem élt nálunk. Magyarország a faj elterjedési területének északi határa, ezért jelenléte itt feltételezhetõen mindig is változékony volt. A róka és a farkas között mind viselkedésében, mind kinézetben elfoglalt köztes helye miatt nevezték csikasznak, nádi farkasnak, kisfarkasnak, toportyánnak is - emiatt nagyon nehéz eldönteni egy-egy feljegyzésrõl, hogy ténylegesen rókáról, sakálról, vagy éppen farkasról van-e szó. Minden jel szerint annak idején Nagyfalu - azaz Szalonta - mellett Toldi Miklós is sakállal verekedett meg.

A toportyán nem tűrte a XIX. század második felétől felgyorsuló tájátalakításokat, a kultúrpuszták kialakulását. Állománya teljes európai elterjedési területén - azaz a Balkánon és Közép-Európában - csökkeni kezdett és a sakál lassacskán eltűnt elterjedésének peremterületeiről. Komolyabb állományai csak Bulgáriában és Görögországban maradtak fent. Feljegyzések szerint Magyarországon 1942-ben ejtették el az utolsó példányt. Ezután több mint ötven évnek kellett eltelnie, hogy újra bizonyítani lehessen szaporodó párok jelenlétét. Ez volt az indoka annak, hogy 1990-ben Vörös Könyves fajunk lett.

A XX. század utolsó harmadában azonban jelentősen változott a faj helyzete. Részben a védelem hatására, részben a tömeges pusztításra alkalmas vadászati eszközök - mérgek, csapóvasak - visszaszorulása, és végül hihetetlenül jó alkalmazkodó képessége miatt előbb állománysűrűségét, majd elterjedési területét is növelni tudta. Hazánkban már a nyolcvanas évek elején megfigyeltek kóborló példányokat, de visszatelepedéséről a kilencvenes évek közepétől beszélhetünk. Állománya gyorsan növekszik, jelentősebb szaporodó állományai alakultak ki Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyében, de szinte nincs olyan megyéje az országnak, ahol az elmúlt évtizedben ne figyelték volna meg.

Erős szociális szervezetben él; a családon belüli és a családok közötti kommunikáció eszköze az üvöltés. A jellegzetes sakál-vokál különösen a tél-végi kora-tavaszi időszakban hangzik fel, a napnyugta után általában egy órával. Ez a hang semmivel össze nem téveszthető, az éjszaka sötétjében gyakran ijesztő, annak ellenére, hogy a sakál semmilyen veszélyt nem jelent az emberre. Ma már a nagyobb kiterjedésű, háborítatlan nádas, mocsaras területeken szórványosan találkozhatunk vele, de mivel főleg éjszaka keresi táplálékát, ritkán kerül szem elé, illetve az avatatlan szem könnyen összetévesztheti a mindenhol közönséges rókával. A toportyán a rókánál nagyobb testtömegű, (8-12kg) hosszabb, nyurgább testalkatú, színezete inkább szürkés-feketés, piszkos fehéres hassal, és farka hossza lényegesen rövidebb a testéhez viszonyítva, mint a rókának, feje hosszúkásabb, orra hegyes. A nyomáról lehet a két fajt legkönnyebben megkülönböztetni, hisz a sakál két első talppárnája összenőtt, emiatt az két első karom lenyomata általában befelé fordul. 
Táplálékát néha falkában vadászva szerzi, ekkor két-három állat vadászik közösen. Magányosan főleg kisebb emlősöket (pockok, egerek) puhatestűeket zsákmányol, de nem veti meg a dögöt és a növényi eredetű táplálékot, gombákat sem.

A toportyán szó jelentése és származása.
Forrás: Szent István Egyetem honlapja
, fertőpart.hu, Zaicz G. Etimológiai szótár

guzsalyas

2010.11.24. 09:00

Textil alapanyag feldolgozási folyamatok, közösségi, zenés-táncos, szórakoztató megnyilvánulásának megnevezése. Azaz fonó. Először azt hittem, hogy van valami köze a gúzs (lásd alább) v. gúzsba köt kifejezéhez. De nincs, vagyis nem sok és az is véletlenül.

Lássuk csak hogyan vélekedtek a méltóságos urak a 17-18. sz.-ban az akkori szokásokról. A fonóbeli élet világias játékait, a fiatalok késő éjszakába nyúló együttszórakozásait, táncait, a „fajtalan, buja énekeket... vagy más botránkoztató rosszaságokat” (Pozsony, 1762) az egyházi és világi hatóságok egyaránt tiltották. M. Csulyak István ref. esperes az 1630-as években kijelentette: „a fonó nem egyéb, mint latorságnak hajléka”.

Érdekes módon manapság csak a bódító szerek kapcsán hallunk ennyire egybecsengő egyházi és világi tiltakozásról, amikor a szórakozási lehetőségekről esik szó. Mindezt úgy, hogy a mai "fonókban" (szórakozóhelyek) a kender egy teljesen eltérő "megmunkálását" űzik jelenünk ivadékai.

A lényeg:
Guzsalyas, fonó.
A kenderszösz közös munkában (kaláka) történő felfonását a középkor ótajól ismerjük. A fonó azonban az öregeknek és fiataloknak, a közös munka során szokássá szerveződött együttléte egyidős a kendermunkával. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartó foglalkozás, amelynek igen változatos intézményei alakultak ki:

1. A rokonok és a barátok egymást kisegítve egyikük házánál összegyűlnek, majd sorra járva mindenkit, felfonják az összegyűlt szöszt.

2. A jobb módú gazdák egy-egy nap a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelik őket, és a szórakozásukról is gondoskodnak.

3. Az igazi, a leginkább intézményesedett fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen veszik meg a világítanivalót és a tüzelőt. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalyasok a helyben hagyományos korcsoport-rend szerint állnak össze: a lányok mellett összegyűlhetnek külön az asszonyok, a nagylányok és a serdülők is. Gyakoriak a vegyes fonók is. Egy faluban egyszerre több fonó is működik a fonóházakban. Ezért alakulhatott ki egymás felkeresésének dalolással, mesemondással, alakoskodásokkal, játékokkal tűzdelt hagyománya.


Guzsaly. Gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak.

Szláv jövevényszó vö. horvát-szerb nyelvjárási kuželj az a megfonandó szösz- vagy gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek, szlovén koželj guzsaly, malomrúd, szálvas, szlovák kužel kúp, buzogány mint tornaszer, guzsaly. A szláv szavak eredete tisztázatlan. A szó eleji szláv k- magyar g-re való hangváltozásra sok példa van lásd gácsér, gerenda.
Néprazji szakszó.

Érdekesség
, hogy a gúzs szó (vesszőből csavart kötél, béklyó, bilincs) a hasonlóság ellenére nem fakad egy tőről a guzsallyal. Lásd bolgár gozs vesszőkötél, szlovén gož szíj, gúzs, fehérorosz guzs szíj, kötél.



A legváltozatosabb belső élete az ún. táncos fonóknak volt; este tartották, eljártak ide a legények is. A fonók intézménye a kenderfeldolgozás házi módjainak megszűnésével századunk első felében számolódott fel. Maradványaival azonban elszórtan még ma is találkozunk. Fonóbeli alakoskodások: betyárjáték, gólyaalakoskodás, halottas játék, kecskealakoskodás, lakodalmas játék, lóalakoskodás, medvealakoskodás.

A guzsalyas szó jelentése és eredete.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
, Zaicz G. Etimológiai szótár
Kép:
Fonóház (Kalotaszeg, v. Kolozs m.) ill. faragott guzsalyok. Magyar Néprajzi Lexikon.

fokos

2010.11.17. 09:00

Kéremszépen, megszületett a blog életében az első "idegen kéz" által szerzett bejegyzés. Remélem az év hátsó végéhez közeledve nem csak a Jézuskának írtok majd, hanem nekünk is, és megleptek valami vénséges, dohos, poros történettel ízesített szócikkel!
Következzen Radostyán írása:

A szó maga a fokos balta, fokos csákány szókapcsolatok önállósult első tagja.

Nagyszüleimnek is volt ilyen, fa fejjel: erdélyi útjukról hozták magukkal. Először sétabotnak gondoltuk öcsémmel, persze ki is próbáltuk, de nem vált be túl rövid nyele miatt. Aztán rájöttünk, hogy fegyverként is használható, de ekkor nagymamánk közbelépett, mielőtt a kizárólagos öröklést megoldottuk volna (pedig akkor még én voltam az erősebb...).

A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb fegyver, nevét a megnagyobbodott fokról (a fej éllel átellenes oldala) kapta. Feje rézből vagy vasból készült, kerek vagy négyzetes gombszerű véggel. Lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződött, hogy viselőjének kezét ne sértse. Kovácsok, lakatosok készítették megrendelésre vagy a vásárokon árulták. Nyelét használója faragta, néha rézveret, ólmozás díszítette. Botszerű nyele erős fából készült, hengeres vagy laposított, melyet általában tulajdonosának fafaragása tett díszesebbé. Hosszúsága 60 és 100 cm között volt, tulajdonosának magasságától függően.
 




Ha bemëgyëk, ha bemëgyëk a bërhidaji csárdába,
Hosszúnyelű kis fokosom vágom a gërëndába.
Aki legény, az tëheti, aki meri, az vëgye ki!
Még az éjjel zsandárvérrel a nevemet irom ki.

Ha bemëgyëk, ha bemëgyëk a babám szobájába,
Lëjülök a, lëjülök a zöld huzatos díványra.
Vállajimra hajtja fejét, el në felejtsem a nevét.
Në sírj, kedves kisangyalom, nëm lëszöl elfelejtve.


Település: Berhida / várm.: Veszprém

A fokos hozzátartozott a honfoglaló magyarok fegyverzetéhez (ld. kép),  a 18. sz. elejéig harci eszköz volt: pl. része volt az Esterházy gránátos ezred fegyverzetének. Később is használták önvédelmi fegyverként. A 19. sz.-tól különösen a fiatal pásztorok, bojtárok és a falusi legények kedvelték. Sétabot helyett vitték magukkal, ha látogatóba, vásárba, vendégségbe mentek. A feldíszített fokos még néhány évtizeddel ezelőtt is – az ország egyes vidékein – a lakodalmi vőfélyek címere volt. Manapság elsősorban dísztárggyá vált, népművészek készítik ajándéktárgyként, főként fa fejjel.

A fokos szó jelentése és származása.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, wikipédia, folkrádió.hu, MTA Zenetudományi Int. Online Adatbázisa

Kép: 1. Fokoslovas: Benyovszky István: Honfoglaló lovas, 2. Rákóczi-kori fokos: wikipedia.

Valamikor a 3. évezred elejének dereka táján, az Index erdélyi rokonánál született egy kezdeményezés Székely-magyar szótár néven. Azt nem tudom, hogy kisérleti jellegel vagy csak egyszerűen mókából indult, de én is buzgón beküldtem pár szót, amelyeket annak rendje és módja szerint lajstromba is vettek. Ne kérdezzetek, hogy miket küldtem, mert ma már csak egyikre emlékszem. Viszont pár nappal ezelőtt teljesen gyanútlanul megvásároltam a Sántha Attila Székely szótárát – amely az online adatbázisból nőtte ki magát – és otthon vágott hátba a döbbenet, hogy az adatközlők között én is szerepelek. Nagyon helyes!

Ki gondolta volna akkor, hogy közel tíz év elteltével majd ilyen ügyes-bajos blogom lesz mint ez itt? Talán Kalapos Mózsi bá, de mindent még ő sem tudhat.

A lényeg:
Nem számít, hogy kül- vagy belhoni magyar vagy, ajánlom, hogy lapozd fel a könyvet vagy kedvcsinálónak nézz bele az online kiadásba. Garantáltan lesz pár kellemes perced.

üdv
cámpuszmadár

 

motolla

2010.11.10. 09:00

Gyakran előfordul az, hogy az ember italos állapotban összekeveri nem csak innivalót, hanem a mondanivalóját is. Így esett meg egyszer egy lagziban, hogy egy bátor mesélő ezt sütötte el: ...és úgy meghajtotta, mint tatár a motollát! Ez józan ember számára már szinte érthetetlen.

A lényeg:
A motolla a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló, vagyis fonalgombolyító eszköz. Két fajtája van: a kézi és a kerekes motolla. Más néven áspa.

A kézi motolla egy 70–200 cm közötti hosszú rúd, amelynek egyik végén arasznyi keresztfája, másik végén vagy villás elágazása, vagy szintén keresztfája van, az előbbire merőleges elhelyezésben. Az orsóról vagy rokka csévéjéről a fonalat a motolla keresztfájára, ill. villás elágazásába megakasztva motollálják fel. A kézi motollán az egyszer így végigvezetett fonal a motolla hosszának négyszerese. A fonal mérésénél a motollán általában 3 szálat számolnak 1 igének és 20–60 igét 1 pászmának. Egyszerre a fonal vastagságától függően 3–10 pászmát motollálnak fel: ez 1 darab fonal.

A kézi motolla neve általában motolla. Ez a motollatípus a Kárpát-medencében napjainkra csak a peremterületeken maradt meg: a Dráva mentén, az Ipoly környékén, Erdélyben főleg a Székelyföldön, valamint a moldvai és bukovinai magyar településeken. Kisebb területen, főleg D-Dunántúlon áspa, áspáló (német Haspel, olasz aspa) a neve a kézi motolla mindkét formájának.

Eddig vendég jól mulattál
Ha tetszenék, elindulnál
Uccu gazda, kapjál botra
A vendéget indítsd útra.

Eddig vendég jól mulattál
Ha tetszenék elindulnál
Uccu gazda kapjál botra
S a vendéget indítsd útra.

Nincsen fonál a rudamon
Csak hat zseréb motollámon
Azt es hat hónapig fontam
Méges eleget aludtam.


település: Istensegíts / Bukovina

A kerekes motolla horizontális tengelyen körbefogó négy fakar, amelybe gyakran a körbeforgást számoló és pászmánként hangjelzést adó jelzőszerkezetet építenek be, hogy a fonalszámolást megkönnyítse. Ritkán és elszórtan nyugati hatásra a múlt század második felétől fordul elő magyar nyelvterületen, általánossá azonban sehol sem vált. Neve kerekes motolla vagy forgó motolla, a hangjelzést adónak percentőmotolla.

Eredete: Szláv jövevényszó, talán délszláv eredetű, vö. bolgár mortovila, orosz mortovilo, szlovák mortovidlo, kerékszerű fonalgombolyító eszköz. Ezek előzménye a szláv motovi gombolyít lehetett. Textilipari műszó

Érdekesség: ördögmotolla (ördögmotola, ördög motolája) néven említették régen, helyenként a vásári körhintát és egyébb házilag, fából összetákolt körhinta-szerű gyermekszédítő eszközöket.

A motolla szó jelentése és származása.
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, folkrádió.hu, Magyar Néprajzi Lexikon, Új Magyar Tájszótár

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Házsongárd

2010.11.03. 09:00

Mivel nemrég Halottak napja volt, egy bejegyzéssel tisztelegnék az "ünnepeltek" előtt. Tudom, hogy bizarrul hangzik, de akkor is inkább ezt az ünnepet pártolom, mint a tökfejes, cukorkás, ámerikás majomkodást.

Nem kívánok helytörténeti dolgozatot írni a Házsongárdi temetőről, mert megannyi részletes leírás található az interneten. Természetesen a Házsongárd elnevezés eredete érdekel.

Nemrég láttam valamelyik magyar értékközvetítő csatornán egy Kolozsvárról szóló filmecskét, amelyben említést tettek a neves temetőről is. A film végét megpróbálták kissé sejtelmessé varázsolni azzal a mondattal, hogy "a temető megannyi titkot őriz, köztük nevének jelentését." (Hozzávetőleges idézés). Nem szeretnék bakalódni, de Kolozsvár-szerte a név jelentését messze nem övezi akkora homály, mint például a Szent Mihály templomtól szertefutó alagútrendszert.

 
  A Házsongárdban pár évvel ezelőtt még kétlóerős halottaskocsi kisért(ett). fotó: Török Máté


A lényeg:
1503-ban már lejegyzik a Házsongárd nevet, de akkor még csak a dombot említik így. Nevét a német Hasengarten nyulaskert, vagy a Haselgarten mogyoróskert szavakból eredeztetik.

Ezt a rövidke feljegyzést magyarázza az a helytörténeti hivatkozás, amely szerint  1241-ben a tatárok ezt a várost is feldúlták, így a lakosságot pótolandó 1272-ben V. István szászokat telepített ide. A 15. században a város lakossága felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét (centumvirátus) ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet évenként felváltva adta.

Rövid története:
A Házsongárdi temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, a pestisjárvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki. A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. A temető kezdetektől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idő folyamán többször kibővítették, így jött létre 1739-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a lutheránus temetőkert, majd 1840-ben a régi zsidó temető. 1885-ben temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A 19. század végén a temetőt dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető és 1914-ben a honvédsírkert. A halottas kápolnát és az irodaépületet 1897-ben építették.

1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula, az unitárius kollégium friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb 1586-ból való volt. A 20. század végén még fellelhető legrégebbi sírkő 1599-ből maradt fenn, ez egy ereszes sírkő, amely a lutheránus temetőrészben található, de a Jelen-kripta oldalán található egy 1585-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A kolozsvári román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír található.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőben temetkeznek.

Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.

2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.

Forrás: Wikipédia.hu, civilkult.hu
A második képet az alomlato.nolblog.hu-ról kölcsönöztem és Jósika Miklós nyughelyét ábrázolja