Surgyélán és Fuszulán

2009.04.21. 08:00

Tamási Áron két híres környezetidegen kalandorát, minden bizonnyal beszélő névvel  megáldotta meg. Igazi székelyes ravaszsággal nevezi el negatív hőseit megnevettetve minket e nevek hallatán. Még akkor is, ha nem teljesen éthetőek a nevek.

Surgyélán, a rest vagy hétalvó.
- surgyé: szalmazsák – vastag vászonból varrt, szalmával, esetleg kukoricacsuhéval keményre töltve, az ágyfelszerelés része. Egyéb elnevezései: szalmapárna, strózsák, trózsák; Ny.-Mo.-on: bödöc, büdüc; Tiszántúlon és Erdélyben surgyé, szurgyé; székelyeknél dusza, duszé, duszi. Az ágy deszkáján fekszik, erre jön a derékalj vagy közvetlenül a lepedő, esetleg pokróc, rongypokróc vagy gyékény. A szalmazsákot gyakran pótágyként a földre vetik, ill. a pótfekhelyet teszik vele kényelmesebbé: pl. a padot; ez esetekben is fedhető lepedővel.

Fuszulán, a babpusztító bélpoklos.
- fuszulyka: bab, paszuly (lat. Phaseolus vulgaris). A magyar bab szó eredetileg az Európában régtől termesztett, ma takarmányként ismert lóbabot (lat. Vicia faba) jelentette. A 17. sz. végétől igen gyorsan néptáplálékká vált és az maradt napjainkig. Az elmúlt száz évben különösen mint a szegényparasztság és az agrárproletariátus mindennapi eledele volt ismeretes. A 19. sz.-tól jött szokásba a zöldbab fogyasztása, korábban csak a száraz bab magja szolgált eledelül.
Egyéb nevei: bivalypaszuly (Erdély), csótányborsó, bikaborsó (Felföld).

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

https://mondtakvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr871063916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.