harács
2009.12.08. 09:00
A mohamedán muszlim államokban nem muszlim alattvalóktól szedett adó egy neme. A török idők nyelvi emléke.
Eredete: oszmán-török jövevényszó. A török nyelv az újperzsából vette át, de a szó arab eredetű.
Kétféle harács van: föld- és fej-harács. Harácson általánosságban azt a földadót értik, melyet a muszlim hatóságok egyházi törvényeik alapján azon földek után szednek, melyek a muszlim foglalások idején a nem muszlim lakosok szabad birtokában meghagyattak. A harácsnak alávetett földek tehát milk-földek (l. Erázi), vagyis a tulajdonos tulajdonjoga felettük korlátlan.
A föld-harács. kétféle: v. hányados (harádsi muká-szeme) azaz a föld termése után a termény minemüsége szerint annak egy tizedrészéről kezdve a feléig terjedhető része fizettetik évenkint, avagy pedig átalányszerü (harádsi muvazzaf), ha bizonyos meghatározott s változatlan átalányösszeg követeltetik évi adó fejében. A harács kivetésének módját Omer khalifára vezetik vissza. A fej-harács (dsizje) a nem muszlim alattvalóktól évenkint szedett fejadó.
Egy munkaképes szegény ember 12 dirhemet, középvagyonu 24, és a gazdag 48-at. Szegénynek tekinthető az, kinek nincs 200 dirhemnyi vagyona, akinek 200-tól 10000 dirhemig érő vagyona van, az jómódú, akinek ennél is többje van, az gazdag.
Manapság a harácsol – dézsmál, erőszakkal eltulajdonít, jelentéssel használatos.
A harács szó jelentése:
Forrás: Pallas Nagylexikon, Zaicz G.: Etimológiai szótár
Kép: tankonyvtar.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
