A földfelszín alá mélyülő nyeregtetős lakóépület, amelynek felmenő fala nincs. Sokáig aludt, arra ébredt föl, hogy valami dörgött odafönn – szekérzörgés volt. Hirtelen felkapkodta a ruháit, s felkapaszkodott a putri ajtójáig, aminek hasadékain világosság szüremkedett…

Juh-, ritkán sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.Két típusa ismert: a csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló ún. seggenülő hodály, valamint az alacsony falu, nyeregtetős hodály. Az…

Tornác, oszlopokon nyugvó nyitott (v. félig nyitott) folyosó parasztházak, -kúriák hosszanti oldalán. Latin jövevényszó, (ambitus – körüljárás), mely az ambire ige származéka. A főnév jelentése a középkori latinban "oszlopos tornác" volt. Így is csak pár…

Az ablakok nyílószárnyainak elmozdítható, résesen nyitható, pontos illeszkedéssel zárható, eső és napfény ellen védő, de szükség szerint valamelyes világosságot is biztosító szerkezete. De várjunk, mert itt az alsó végénél utca fordul bé a Küküllőnek, s ott van egy…

A lakó- és gazdasági épületek rozsszalma héjazata. Eredete a német, középfelnémet schop, schoup, szász schöf – szalmaköteg – szavakhoz köthető.Készítéséhez kézzel csépelt rozsszalmát használtak fel, amelyet a fedés megkezdése előtt kisebb csomókba kötöttek…

A mai szóhasználatban a faház, viskó jelentésre szűkült egykori sokkal bővebb jelentésköre. A kulipintyó elég elterjedt volt a népnyelvben, amint ezt a sok alakváltozat, az eltérő jelentései és kiterjedt területen való használata is mutatja. A későbbi szintén népszerű…

Sűrűn egymás mellé állogatott, hegyes karókból készült egyszerű kerítés. A török kori várak legkülső részét vette körül. Alkalmazták várkastélyok, udvarházak, majorsági épületek, sőt alföldi városok körülkerítésére is. Nem volt igazi védelmi mű, inkább csak a…