Házsongárd
2010.11.03. 09:00
Mivel nemrég Halottak napja volt, egy bejegyzéssel tisztelegnék az "ünnepeltek" előtt. Tudom, hogy bizarrul hangzik, de akkor is inkább ezt az ünnepet pártolom, mint a tökfejes, cukorkás, ámerikás majomkodást.
Nem kívánok helytörténeti dolgozatot írni a Házsongárdi temetőről, mert megannyi részletes leírás található az interneten. Természetesen a Házsongárd elnevezés eredete érdekel.
Nemrég láttam valamelyik magyar értékközvetítő csatornán egy Kolozsvárról szóló filmecskét, amelyben említést tettek a neves temetőről is. A film végét megpróbálták kissé sejtelmessé varázsolni azzal a mondattal, hogy "a temető megannyi titkot őriz, köztük nevének jelentését." (Hozzávetőleges idézés). Nem szeretnék bakalódni, de Kolozsvár-szerte a név jelentését messze nem övezi akkora homály, mint például a Szent Mihály templomtól szertefutó alagútrendszert.
 | |
| A Házsongárdban pár évvel ezelőtt még kétlóerős halottaskocsi kisért(ett). fotó: Török Máté |
A lényeg:
1503-ban már lejegyzik a Házsongárd nevet, de akkor még csak a dombot említik így. Nevét a német Hasengarten nyulaskert, vagy a Haselgarten mogyoróskert szavakból eredeztetik.
Ezt a rövidke feljegyzést magyarázza az a helytörténeti hivatkozás, amely szerint 1241-ben a tatárok ezt a várost is feldúlták, így a lakosságot pótolandó 1272-ben V. István szászokat telepített ide. A 15. században a város lakossága felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét (centumvirátus) ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet évenként felváltva adta.
Rövid története:
A Házsongárdi temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, a pestisjárvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki. A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. A temető kezdetektől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idő folyamán többször kibővítették, így jött létre 1739-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a lutheránus temetőkert, majd 1840-ben a régi zsidó temető. 1885-ben temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A 19. század végén a temetőt dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető és 1914-ben a honvédsírkert. A halottas kápolnát és az irodaépületet 1897-ben építették.
1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula, az unitárius kollégium friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb 1586-ból való volt. A 20. század végén még fellelhető legrégebbi sírkő 1599-ből maradt fenn, ez egy ereszes sírkő, amely a lutheránus temetőrészben található, de a Jelen-kripta oldalán található egy 1585-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A kolozsvári román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír található.
Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőben temetkeznek.
Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.
2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.
Forrás: Wikipédia.hu, civilkult.hu
A második képet az alomlato.nolblog.hu-ról kölcsönöztem és Jósika Miklós nyughelyét ábrázolja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A halottak napi bejegyzésnél "álltam"meg egy percre és olvastam. A fotón, különösen megakadt a szemem.
Nem régiben, még nálunk is így vitték a halottakat utolsó útjukra. Édesanyámat, aki 1981-ben halt meg, még ilyen halottas szekér vitte a temetőbe.
Fájó emlék, mégis nem tudom miért kedves nekem a fotó.
Gratulálok a bloghoz!
A fotóhoz elsősorban Török Máténak kell gratulálni, én csak (ahoogy szoktam) kicsit átgyúrtam ;)