kösöntyű

1. A melltű egyik fajtája. 

melltű
a mell-, ill. derékrészen elhelyezett női ruhadarabok összeerősítésére szolgáló fémtű, amely többnyire rögzíthetően záródik, vízszintes fekvésben. Külső felére fém és más anyagú díszítményeket forrasztanak. A magyar népviseletben nem hagyományos. Jellegzetesebb Ny-Európában. A 19–20. sz. fordulóján a korábbi élővirág-díszeket váltja fel, ill. egészíti ki az országszerte elterjedt, pár cm-es díszű bazári bross. Általában a vállkendő összetűzésére szolgál. – Különös mell-ékszer, inkább önállósult kapocsnak tekinthető a mellboglár, melyet Erdélyben a királyföldi szászok viseltek és Heftelnek neveztek. Szalagon a nyakukba akasztva hordták ezeket a brassói ötvösművű ezüst vagy sárgaréz, 10–15 cm átmérőjű cifra félgömböket. A 17. sz. óta Nagyszeben és Brassó környékén városi nők is viselték. A 19. sz. második felében kösöntyű néven elterjedt a hétfalusi csángók körében is.

2. A 14. sz. vége óta ismert elnevezés többféle ékszer és öltözetdísz (nyaklánc, karkötő, csat) megjelölésére, ’felfüggesztett, felakasztott (dísz)’ jelentéssel. 

Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,

vén bánatot egy éjjel elveszítem,
és véle együtt életem s a szívem,
a szívem is, és megvigasztalódom.

S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,
melyek belőle ömlöttek szelíden,
szájam haragra többé nem feszítem

vérezve, átkozódva és vívódón.

De nézem a sírókat és a könnyük,
és gyászolom elvesztett bánatom,
ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.
Kosztolányi Dezső. Kösöntyű

A kösöntyű szó jelentése.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.