vakvarjú

Mi is az a titokzatos vakvarjúcska, amit gyermekdalainkból olyan jól ismerünk?

A vakvarjú hivatalosan bakcsó néven repül (Nycticorax nycticorax). Egyéb elnevezései: kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya, kakáta.

Akkora testű, mint a varjú, de hosszúnyakú és lábú, gémforma madár. Fejebúbja le a tarkóig fekete, zöld zománczczal; homloka a csőr töve körül fehéren szegett. A fejbúbjából hátrafelé szegezve két-három, ritkán négy hófehér, hosszú tollból való konty. Háta fekete, foszlottas tollal és érczes zöld zománczczal. A nyak világos hamuszin, ilyen a szárny és a farok is. A hasfél fehér. Szeme csillaga kárminpiros, a szem nagy. Hegyes csőre fekete. Lába vöröses-sárga. A tojó kevésbbé ékes; a fiak anyányi korukban irombák. Fészke falut alkotó telepen áll mélyen a mocsár járhatatlan helyein, hol mocsárfűz, rekettyebokor szerzi meg a sűrűséget. Itt egy-egy fán annyi a fészek, a mennyi elfér. Maga a fészek igen hitvány tákolmány, pár ágból éppen csak összerakva. Fészekalja négy-öt halvány zöldeskék tojás.

Kevésbbé bujkáló és titkosan élő, mint a bölömbika, nem is szereti a tóságot rónavizeivel és nádasaival, hanem inkább a mocsarat, különösen akkor, ha pocsolyás vizek, gyékényesek, bokrokkal és fákkal váltakoznak. Itt alapít bakcsó falut és itt leskelődik prédájára, mely apró iszaphalból: csíkokból, poczhalból, de egerekből, gőtékből és mindenféle nagyobb rovarból telik. Repülés közben nyakát, lábát behuzza s ekkor alig hasonlít gémhez; a mikor pedig fára száll, amit gyakran tesz, behuzott nyakkal és kuczorogva, nagyon emlékeztet a varjúra (a mi talán hozzá is járult egyik nevéhez, a vakvarjúhoz). A mi a «vak» szót illeti, ez nem szemére vonatkozik, mert ez nagy, fényes és tüzes szinü, hanem a hangra, mely magyar fülnek igy hangzik: bak-vak – bak-vak – bak-vak.

Röviden egy «vak» szavú, varjúhoz is hasonlító madár. A hol faluszámra tanyázik, bizony megérzi a szegény csikászember, ezért káros. A mocsarakkal egyetemben egyedszámuk csökken.

A csintalan lármás had azokat is körülfogta, s míg a gyászszekér, kárpitos mennyezetével, zászlóival, óriás kísérőivel elállta a kapu környékét, egy dévaj menyecskének öltözött suhanc nyakába borult a drabantnak, s azt összevissza csókolta, ölelte, míg egy hegyes orrú vakvarjú a hóhérlegényre erőszakolta rá a kupáját, s kényszeríté, hogy azt kiürítse fenékig, utoljára a fejébe nyomta a kupát.
Jókai Mór: Szép Mikhál

Egyéb használati forma:
Kenyérsütéskor a kenyér tésztájából, ill. annak teknőkvakarékából készített különféle sült tészta. A teknővakarékot kis vízzel, sóval összegyúrva, az Alföldön rendszerint jó kenyértésztával, zsírral feljavítva használják fel. Többnyire lepény-, olykor apró cipóformában sütik meg. A tészta elnevezései (vakarcs, vakaró, molnárpogácsa, bodag, sótalan, sovány, pompos, kanvarjú, vakvarjú, dübbencs) a lepénykenyér, a cipó és a tőle különböző kenyérlepényekével kontaminálódnak.

Forrás: Madaraink. Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Chernel István: Magyarország madarai, Magyar Néprajzi Lexikon
Hanganyag: MTA Zenetudományi Intézet On-line adatbázisa. Jókai Mária gyűjtése. ill. www.tisza-to.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.