A pálinka régi neve. Az latin aqua vitae (olasz aquavita, acquavite vagy francia eau-de-vie; élet vize) kifejezésből honosodott meg. A latin szókapcsolat ugyancsak pálinkát jelentett.

A XVII. században leginkább bort ittak reggelire, még az asszonyok is. A következőben ez kiment a divatból, csak az ürmöst volt még szokás első étkezéskor használni. A bor helyét általában az égett bornak különböző nemei: a fahéj-víz, fenyő-víz, szilva-, meggy- és cseresznye-víz foglalták el. Az égett borok királyának azonban a sokféle szerrel készített „aqua vitae”-t (élet vize) tartották. Nevezték „aranyvíz”-nek s latin neve után „ákovitá”-nak is.

SZALAY–BARÓTI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE



Úgy emlékszem, a bodzaszüretre is ráfizettünk, mert a bodzából nem lett ákovita, de míg vesződtünk vele, a szilvatermésünk mind ott rohadt a fa alatt.

Móra Ferenc: Georgikon

Forrás: Pallas Nagylexikon, Értelmező kéziszótár

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.