vonyigó

A téli rakományból kisebb mennyiségű széna vagy szalma kitépésére alkalmas horog kb. 1,5 méteres nyéllel.

Neve a Dunántúlon és a Duna–Tisza közén vonyigó és számos alakváltozata; északon és a Tiszántúlon kampó, gamó, gágó, szénahúzó, szalmahúzó; a Körös vidékén gaggancs; Erdélyben horog. Fában gazdag vidékeken a vonyigó egyetlen természetes kampós fából készül. Leginkább körte-, galagonya- és somfa alkalmas e célra. Az Alföldön inkább a vasból készített vonyigó terjedt el (már a 18. sz.-ban is), amit köpűs, azaz üreges henger végével fanyélre erősítettek fel. A vonyigó a boglya kezeléséhez nélkülözhetetlen eszköz. A kazalba rakott szénát, szalmát inkább szénavágóval metszik. A vonyigó igen nagy múltú, de utóbb a kisparaszti gazdaságokba szoruló eszköz.

A vonyigó szó jelentése.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon – Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936); Szabó Mátyás: A Körös és a Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957).
Kép: Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.