csinnadratta

A német tschintarata – hangos zene –, v. bécsi német tschinnadra, tschingtaratata  – fúvószenekarok hangjának utánzása – legkorábban csindaratta formában került nyelvünkben a 19. sz. derekán. Korai hangutánzó jelentése idővel módosult, és bővült.

Végül is szórakoztató a zenekar. Kicsit mindig ugyanaz a csinnadratta, dobverővel összeszegecselt nagy ócskavashalom. Ócskaréz. Rikoltozó pikoló, bödönnyi tuba, prüszkölő trombita. Merev, aranyozott tűzoltókalapok alól ezüst-pertlikben csurgó izzadság, gutaütéses arcok, felfújt pofazacskók, akár a duda bőre. Az embernek kedve lenne kidurrantani. Pedig Jenő nem akar gonoszkodni senkivel. Nem is utálja különösebben a rezeseket.

Lackfi János: Két csavart szaltó. Áll a csatazajban

Ma leginkább a zajos, zenés, (aránytalan) felhajtást, felfordulást, hűhót jelenti. Ebben az esetben főképp gúnyos céllal használatos.

Még mindig nem éreztük teljesnek a fölszerelését. Kapóra jött, hogy mezei tanakodásunk tőszomszédságában tanyázott akkor a Kiváló sátor című tábla. Vándortábla volt ez, a katonai versenyszellem karbantartását szolgálta. Most mint királyi jogart hozta valaki a táblát, és hogy nagyobb legyen a csinnadratta, egyszerűen beszúrta őrnagyi derékszíjába. Hatalmas taps kísérte ezt a műveletet is.

Horváth Dezső: A röhögő katona

Az Értelemző Kéziszótár szerint élhet még a cirkuszi szlengben is, mint a nagy zaj, lármás zene érzékeltetésére használt tréfás szó.

A csinnadratta szó jelentése:
Forrás: Értelmező Kéziszótár, Zaicz G.: Etimológiai szótár.
Kép: www.verebely.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.