fokos

Kéremszépen, megszületett a blog életében az első "idegen kéz" által szerzett bejegyzés. Remélem az év hátsó végéhez közeledve nem csak a Jézuskának írtok majd, hanem nekünk is, és megleptek valami vénséges, dohos, poros történettel ízesített szócikkel!
Következzen Radostyán írása:

A szó maga a fokos balta, fokos csákány szókapcsolatok önállósult első tagja.

Nagyszüleimnek is volt ilyen, fa fejjel: erdélyi útjukról hozták magukkal. Először sétabotnak gondoltuk öcsémmel, persze ki is próbáltuk, de nem vált be túl rövid nyele miatt. Aztán rájöttünk, hogy fegyverként is használható, de ekkor nagymamánk közbelépett, mielőtt a kizárólagos öröklést megoldottuk volna (pedig akkor még én voltam az erősebb...).

A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb fegyver, nevét a megnagyobbodott fokról (a fej éllel átellenes oldala) kapta. Feje rézből vagy vasból készült, kerek vagy négyzetes gombszerű véggel. Lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződött, hogy viselőjének kezét ne sértse. Kovácsok, lakatosok készítették megrendelésre vagy a vásárokon árulták. Nyelét használója faragta, néha rézveret, ólmozás díszítette. Botszerű nyele erős fából készült, hengeres vagy laposított, melyet általában tulajdonosának fafaragása tett díszesebbé. Hosszúsága 60 és 100 cm között volt, tulajdonosának magasságától függően.
 

Ha bemëgyëk, ha bemëgyëk a bërhidaji csárdába,
Hosszúnyelű kis fokosom vágom a gërëndába.
Aki legény, az tëheti, aki meri, az vëgye ki!
Még az éjjel zsandárvérrel a nevemet irom ki.

Ha bemëgyëk, ha bemëgyëk a babám szobájába,
Lëjülök a, lëjülök a zöld huzatos díványra.
Vállajimra hajtja fejét, el në felejtsem a nevét.
Në sírj, kedves kisangyalom, nëm lëszöl elfelejtve.

Település: Berhida / várm.: Veszprém

A fokos hozzátartozott a honfoglaló magyarok fegyverzetéhez (ld. kép),  a 18. sz. elejéig harci eszköz volt: pl. része volt az Esterházy gránátos ezred fegyverzetének. Később is használták önvédelmi fegyverként. A 19. sz.-tól különösen a fiatal pásztorok, bojtárok és a falusi legények kedvelték. Sétabot helyett vitték magukkal, ha látogatóba, vásárba, vendégségbe mentek. A feldíszített fokos még néhány évtizeddel ezelőtt is – az ország egyes vidékein – a lakodalmi vőfélyek címere volt. Manapság elsősorban dísztárggyá vált, népművészek készítik ajándéktárgyként, főként fa fejjel.

A fokos szó jelentése és származása.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, wikipédia, folkrádió.hu, MTA Zenetudományi Int. Online Adatbázisa
Kép: 1. Fokoslovas: Benyovszky István: Honfoglaló lovas, 2. Rákóczi-kori fokos: wikipedia.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.