burkus

Manapság "burkust" leggyakrabban mesékben illetve kutyanév és becézésként halljuk.

A poroszok (régiesen burkusok) mára már kihalt balti népcsoport tagjai voltak, a Visztula torkolatának vidékén, a Nemunas (Nyeman) folyó mentén és Kur-öböl környékén éltek a középkorban. Egyes források szerint a nevet a bécsi kongresszuson résztvevő főuraink a brandenburgus megnevezést burgus-ra rövidítették és magyar főnévként használták.

Mivel egy távoli (a köznép számára ismeretlen) népet nevezett meg e szó, kézen fekvő volt beleszőni nevüket a mesevilágba. Így keletkezett e hangzatos, exotikus jelentéskör, ami mesebeli gazdag néphez tartozót jelent, elengedhetetlen eleme pedig maga a burkus király. 

Német eredetű szó, de a latin használatnak (brandenburgus) köszönhető a végső magyar formája.

Forrás: Wikipédia, Pallas Nagylexikon, Lapoda Multimédia
A képen egy igazi burkus király tündököl II. Vilmos személyében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.