kubikus

2009.04.27. 08:00

Leginkább a töltésépítéssel foglalkozó földmunkások népies neve az Alföldön. A mezőgazdasági és az ipari munkás közötti átmeneti típus, olyan szakosodott vándormunkás, aki az ármentesítési, folyószabályozási, út- és vasútépítési, továbbá építkezési földmunkákat végezte.

Eredete: a német Kubikmeter, köbméter szó első tagjából módosult
Változatai: kubikos, kubikus, kubis

Hazánkban az effajta munkáknak nagy történelmi hagyományai voltak ugyan, de csak a kapitalizmus ún. előkészítő munkálatai során birkóztak meg e nagy feladatokkal, amikor a vállalkozói rendszer elterjedésével és a szakmánybér (köbölenként, majd köbméterben fizetve) általánossá válásával egy-két évtized alatt kialakult a hivatásos kubikosság.
Amig a védtöltések magasítása és erősítése nagyobb mértékben folyamatban volt, addig igen jó keresetük volt a K.-oknak: 10-15 Ft-ra is fölrugott a heti keresetük.
Legnagyobb számban ott szakosodtak erre a munkára, ahol a parasztság rétegződése a legélesebb volt, és ahol a legádázabb küzdelem folyt a vizekkel: a Viharsarokban. Máshol (pl. a Jászságban) kevesebb kubikos élt.


A kubikolás lényegében emberi erővel végzett munka; a kizsákmányolás fokozódásával a paraszti eredetű szerszámokat (ásó, csákány és lapát), valamint kézbeli szállítóeszközöket (talicska) a lehető legtökéletesebbre fejlesztették; utóbb az ún. szentesi talicskatípusnak megtörtént a szabványosítása is. Gép híján hasonlóan fejlődtek a munkamódszerek is, főként a gödörgazdák vezetésével dolgozó kubikosbandák tudták bámulatosan fokozni a teljesítményt; a gépesítés előtti fejlődést a kordé bevonása tetőzte be.

A 19. században az alföldi folyamszabályozásokon olaszok kubikosok is dolgoztak. (Lásd digózás)

Takarékosságból és egyszerűsítés kedvéért kialakultak az egy fedél alatt háló kunyhótársaságok és a közösen főző szakácspartik. Legtöbbször ketten laktak. Hálóhelyük 30-40 cm-re a földbe ásott, 1-1,5 m széles és 2-3 m hosszu gödör, melyet az időjárás viszontagságai ellen való védelmül fél-hengeralakban egy gyékén takart be. Derekalj és paplan gyanánt az éppen ugy mint a juhászoknál majdnem egész évben elmaradhatatlan bunda szolgál. Maguknak főztek: lebbencset, tarhonyát és főleg paprikást meg gulyáshúst.

Forrás: Pallas Nagylexikon, Magyar Néprajzi Lexikon, Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Katona Imre: A magyar kubikosok élete (Bp., 1957).

A bejegyzés trackback címe:

https://mondtakvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr131077606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása