kolompár
2009.06.03. 08:00
Állatok nyakába akasztható kolompokat (csengőket) készítő vasműves mester.
A legavatottabb kolompkészítők a Gömör megyei Jolsván dolgoztak, akik a kolompokat leginkább Erdélybe, Bulgáriába, Szerbiába szállították. A kolompokat a parasztok többféle méretben vásárolták a készítő mestereknél, vagy a vásárokon válogatták ki.
Behangolásukat a parasztok többnyire maguk végezték a kolomp oldalán levő horpadás bemélyítésével. A pásztorok viszont úgy válogatták össze őket, hogy „egymás alá verjenek”, azaz hangjuk összecsengjen, de magasságban különbözzön is egymástól. Jolsván a kolompokat 12-féle nagyságban készítették. „Literre” mérték, pl. van 1/4, 1/2, egy literes kolomp stb. attól függően, hogy vízzel megtöltve mekkora az űrtartalma. A nyersanyagot a Coburg hercegek pohorellai hámoraiból (Gömör m.) szerezték be. A kolompkészítés aránylag egyszerű, néhány alapművelettel elvégezhető munka. Az acéllemezeket négyszögletes darabokra vágják, domborítják, majd rézzel megforrasztják. Külön kovácsolják ki a belevaló fület és ütőt. A magyar kolompok behajtott szélű, trapéz alakúak, a tót kolompoknak szűk szájuk van, az oláh kolompok vagy hosszúkás négyszögletesek, vagy kör keresztmetszetűek.
A kolompár cigányok fémedényeket: üstök, fazekat, lábast és tepsit is készítettek, melyeknek nagy része vasból, rézből készült.
Bizonyára ritkábban, de harangok készítésére is vállalkoztak: acéllemezből hajlították, domborították, melyet rézzel forrasztottak és futtattak.
Forrás: Illés Aladár: Felső-Magyarország kisvasipara (Technológiai Lapok, 1891); Márkus Mihály: A jolsvai kolomposok (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Szerk. Gunda Béla Bp., 1943).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.