Jó érzés lehet valakit félválról "leolaszozni"? Esetleg digózni? A válaszért most jól belenyúlunk a témába, meg a talajba.

A digózás különböző fajtájú talajok összekeverésén alapuló talajjavítási mód. Mo.-on 1800 körül Tessedik Sámuel kezdte alkalmazni szikes (szolonyec) földön, kis területen az általa alapított szarvasi gazdasági iskolában. Tessedik homokot, mésztörmeléket és maltert hordatott a szikes talajra és keverő szántással elegyítette. Jó eredményei láttán követőkre talált a környék parasztgazdái között. A később kialakult gyakorlat szerint a szikesek altalajából a mészgöbecses sárga márgás földet vagy az ártéri fekete földet kiásták és a szikes foltokra 2–4 cm vastagon ráterítették, majd beleszántották. A digózás költséges volta miatt azonban a Körösök és a közeli Tisza mentén csak a nagyobb birtokosok és a módosabb parasztgazdák között terjedt el. Tessedik még melioratiónak (’a talaj megjavítása’) nevezte a digózást.

A diga olasz szó, gátat, töltést jelent. Valószínűleg a 19. században az alföldi folyamszabályozásokon dolgozó olaszok kubikosoktól származik, mert az általuk kitermelt földdel (digóföld) keverték össze a szolonyeces feltalajt.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Enesei Dorner Béla: Rétek és legelők művelése és termésfokozása (Bp., 1929.), www.agraroldal.hu
Kép: www.karpatinfo.net

Fiáker, fiákker

Francia-német eredetű szó, Szent Fiacrius nevéből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el. Személyfuvarozásra használt, általában kétlovas fogatú, könnyű kocsi, amelyre harmonikaszerűen leereszthető ernyő van szerelve. A fiáker elnevezés onnan ered, hogy Párizsban a szentről elnevezett szálloda (Hotel Saint-Fiacre) közelében várakoztak az első lovas bérkocsik.

Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.
Ady Endre. Egy ócska konflisban

Konflis
Német eredetű szó és a konfortabel (komfortábilis, kényelmes) lerövidülésének az eredménye. A konflis egylovas fogatú, könnyű bérkocsi, egyetlen kétszemélyes utasüléssel amelyet harmonika-szerűen leereszthető ernyővel szerelnek fel. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. A XX. század második felében a taxik szorították ki.

Forrás: Magyar Nagylexikon

Nagyon régi idő, emberemlékezet előtti kor. 

Talán a legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy az "antik világ" összemosódásából ered.

Egy bonyolultabb magyarázat szerint pedig: "Antikrisztus" szóval ellentétben, nem a görög "anti" (ellen) szóból keletkezett, hanem a latin eredetű antea-ból. Jelentése: elő, előtt.

Itt meri ezt mondani, ezen a szent helyen? Hát valósággal csoda, hogy nem nyílik a lába alatt meg a föld, ez a tisztességes, jó föld ilyen legyalázásra. Nézzen körül. Tudja, milyen paradicsom volt ez a legmesszebb ántivilág óta, amire a mi öregjeink öregjei csak visszaemlékeztek?
Illyés Gyula: Kháron ladikján 

Kép: Magyar Néprajzi Lexikon

Az incselkedős tapógatózást helyezzük félre, mert mai fülnek ingencsak megtévesztő kifejezést jut mára.

A tapogatós halászatnak valószínűleg a 19. sz.-ban kialakult, hivatásos halászok által is használt, a mélyebb állóvizek halászatára alkalmas eszköze. Lényege – és elnevezésének alapja – a vessző- vagy vaspálcák alkotta kávára erősített három- (vagy két-) rétegű háló.

A belső, sűrű szemű, bő háló, ha a reginás tapogatóval leborított hal beleütközik, a külső, nagy szemű hálón kitüremkedve zacskót képez, amelyben fogva marad a hal. Herman Ottó újabban (tehát a 19. sz. második felében) kialakult eszközként mutatta be Szeged környékéről a reginás hálójú kávás tapogatót, mely az ugyanott használatos hálótapogató formáját követi, de magasabb annál (vállig érő).

Jankó János – orosz párhuzamokat felsorakoztatván – nem fogadta el a helyi kialakulás lehetőségét; honfoglalás előtti orosz hatás eredményének tekintette a reginás tapogatót. Az újabb kutatás kétségesnek ítéli az ilyen korai átvételt: a tükörháló ismeretében egymástól függetlenül is kialakulhatott a reginás tapogató.

A későbbi gyűjtők az Alsó-Tisza vidékén (megközelítően Szolnokig) adatolták a reginás tapogatót (reginás-, redemás-, nyelestapogató, toppincs, tápli néven), de (egy Kecskemét környéki adaton kívül) nem a Herman-közölte altípust. Ennél az altípusnál a három rétegű háló négy, kúposan összetartó s köpüben összefutó vaspálcák alkotta vázra van erősítve; formailag s használati módjában a (hálós) tapogatóval rokon.

A két altípus történeti összefüggése nem ismert, de valószínű, hogy az utóbbi is a mélyvízi tapogatás megoldásának különböző kísérleteit hasznosító belső fejlődés eredménye.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Herman Ottó: A magyar halászat könyve, Jankó János: A magyar halászat eredete
Kép tényleg csak egy illusztráció!

A koronaérték behozatala előtt forgalomban volt magyar és osztrák ezüst tíz krajcáros váltópénznek tréfás neve.

A picula szó az olasz spicciolo szóból származik, mely a velence-lombardiai tartományok számára (1862) vert rézpénzeken fordul elő: Moneta spicciola del Regno Lombardo-Veneto. Magyar katonák hozták Olaszországból.

Jelentése: aprópénz, kis címletű pénz

Kihúzott a zsebéből egy papírcsomagot, kibontotta nagy nyomatékossággal s előgurult belőle 6 darab »picula«, meg három »rézkopek« (...). Az egyik piculát nagyszerényen odacsúsztatta a szomszédja kártyája mellé. Bizony szerencsétlen lépés volt. A picula elúszott.
Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok I.

Használatos még burkolt szitokszóként is a "minden" szó variációihoz hasonlóan. (pl.: a mindenedet! = a piculádat!, a mindenit neki! = a piculáját neki!)

Kutya piculáját, milyen remek portéka! A legfinomabb tésztából gyúrták, nullás lisztből!
Karácsony Benő: Új élet kapujában.

Forrás: Pallas Nagylexikon

A krampampuli cukorral kevert, fűszerezett pálinka, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak.

Országszerte fogyasztják a 19. század első fele óta. A selmeci hagyománykör elengedhetetlen itala. Az ital német közvetítéssel kerülhetett Magyarországra, de lehetséges eredete Észak-Olaszország is, Biorgo Valsugana, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt. A szó eredete feltehetően a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.

Recept:
Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszaltszilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot. A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal. Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét. Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.

Az olasz parampampolinak a boron és az olvasztott cukron kívül alapalkotóeleme a grappa és a kávé is. Az ínyesmester szakácskönyve, 1932

Az irodalomban: "A hosszú tölgyfa asztalon volt egy roppant nagy, ezüstözött rézmedence, tele erős lengyel pálinkával; az meg volt gyújtva, kék-zöld lángja a hozzá közel álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott. Krampampuli annak a pokolitalnak a neve. Fügét, mazsolát, kalmusgyökeret dobáltak a tűzfolyadékba, ami akkor is égett, amikor maga nem ég."
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony

Forrás: Wikipedia

Az árgyélus kifejezést a magyar nyelv több vonatkozásban alkalmazza, és ezek nagy valószínűséggel egymástól függetlenül alakultak ki.

Az Árgyélus név (angyali, tündéri) egy 16. századi verses mese, ún. széphistória, az "Árgirus király" főszereplőjének népies változata. Árgyélus Tündér Ilonát keresve bejárta a világot; innen ered a szónak ritka népnyelvi bolyongó, vándorló jelentése. Eleink szájról szájra adták unokáiknak a széphistóriát, amely később ponyvakiadások révén vásári áruként terjedt, később rabénekek, kurucnóták, szerelmi énekek egész sorát ihletve meg. Ilyen volt például az ismert Az árgyélus kismadár című népdal is.

Árgyélus-táncnak nevezik egyes Komárom közeli településeken a menyasszonyszöktető gyertyás táncot is, mely során a lakodalomban éjfélkor gyertyák elfújása közben megszöktetik a menyasszonyt. 
Erős hatása később sem enyhült, és olyan klasszikus műveket ihletett meg, mint Vörösmarty Csongor és Tündéjét illetve Petői János vitézét.

Amott van egy nagy ház, Árgyélus a neve
abba van egy asztal, bánattal terítve
mindenkire eljár e bánatos pohár
csak hozzám jönne már a szomorú halál.
csak hozzám jönne már a szomorú halál.
Előadó: Nagy Amália, Visa, Belső Mezőség. Fehér Anikó gyűjtése

Más, szintén népi használatú jelentés szerint összefügg az arkangyal szóval. Az „árgyélusát!” káromkodás. Vélhetően az „arkangyalát!” helyett alkalmazzák. 
afféle enyhítésként, mint ahogyan ahelyett, hogy „az istenit!”, gyakran mondják: „az istállóját!”, „az istrángját!" vagy ”az istókját!".
Jelentése bosszúságot és csodálkozást is kifejezhet, de lehet rosszallás és szidás is.

Eredete: latin ógörög

Forrás: Pallas Nagylexikon, Héjja Edit: Az árgyélusát!, Bíró Zsuzsa (NatGeo), Folkrádió.
Zene: MTA Zenetudományi Intézet On-line adatbázisa: Martosi Hagyományőrző csoport

A pruszlik német eredetű, főként az Alföldön, a Felvidéken és D-Dunántúlon elterjedt népi megnevezés a 18–19. sz. fordulója óta. Bajor-osztrák eredetű szócsalád (pruszlik: baj.-osztr. prustflek, prusflek; a pruszli: baj.-osztr. brüstl, ném. pristl). A lajbi (lájbi) megnevezés szintén német eredetű és a leibchen-ből (mellényke) erednek.

Vidékenként különböző elnevezései vannak: lajbi, lájbi (Erdély, Felvidék, Hajdúság, D-Dunántúl), pruszli, pruszlik (Alföld, Felvidék, D-Dunántúl), derekas (Pusztafalu), kis mándli (Duna–Tisza köze). A dolmányhoz hasonlóan állógallérral, más ujjasok hatására kihajtott gallérral és gallér nélkül is készülhetett.

Rendszerint második réteg az öltözködésben a testen viselt ing fölött. A felnőtti (és a felnőttes gyermek) viseletnek nem állandó tartozéka. Anyaga szőrös bőrmellény), posztó, könnyebb gyári kelmék, néha vászon vagy gyolcs.

Férfimellény: rövid, mintegy derékig érő, testhezálló, elöl gombolódó ujjatlan férfi felsőruha.

Női mellény: jellegzetes formája az elöl (de gyakran hátul is) mélyen lenyúló kerek nyakkivágása. Parasztviseletekben a bőrmellest váltotta fel a 19. sz. folyamán szinte országszerte. Anyaga hagyományosan szövetféle; ünnepre bársony, kasmír vagy (brokát)selyem. A női mellény legtöbbször piros, kék vagy fekete, gyakrabban virágmintás.

A zsinórozást a párban felvarrt madzag vagy kapocs, gombolás váltotta fel, végül a patent. Ez utóbbiak a századfordulói polgári, fehérnemű szerepű gyolcs-, vászonmellények parasztos, általában színes hímzéses, felsőruhaként használt másaira kerültek, pl. Pest, Kalocsa környékén.

A régies pruszlikok, lajbik mélyen kivágottak voltak, az újabb keletűek nyakig zártak. A mell alá ívelten szabott elejtalálkozás pedig törökös, balkáni hatásra mutat, ilyen a bosnyák, horvát asszonyok pruszlikja. Ez a korábban a magyar női öltözködésben idegen forma még századunk elején is észak felé nyomult, s mint rác pruszlik, nevével is utalt eredetére (Herkely K. 1938: 295).

Terjedése: Minél keletebbre megyünk a magyar nyelvterületen, a falusi nők körében a mellények használata annál újabb keletű. A kászoni székelyek között pl. csak a múlt század második felében jelent meg a bársonyos székely lájbi, a Kis-Küküllő mentén pedig századunk elején társult emellé a zsinóros lájbi. A még keletebbre lévő moldvai csángóknál pedig még napjainkban sem hódította el a lájbi a keptár, az ujjatlan bőr mellrevaló helyét. A gyimesi csángó menyasszony esküvői díszruhája viszonylagos átmenetet képez, mert férfimellény szabású, vászonnal bélelt brokát, viszont nyúlprémmel szegett, ragyogókkal, pillangókkal ékesített "nyuli bunda", prémes bunda.
 

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Képek: Magyar Néprajzi Lexikon: 1. (Bogács, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. vége), 2. (Csíkszentdomokos, v. Csík m., 1895)

Változatai: billemácsik, gyurkamonya, angyalpicili, pucu, pöcsmácsik, angyalbügyürű, stb.

Közismerten nudli. Főtt krumpli, liszt és só keverékéből álló, apró hengerekre formált tésztából századunkban mindenfelé készül kifőtt tészta. Azonos analógiára épülő változatos elnevezései ellenére ez az étel a kifőtt tészták sorában jelentéktelen szerepű.

Recept 
Szoboszló képeskönyve: Régi hajdúsági ételek:
Főtt krumplival, liszttel, sóval tojással tésztát gyúrunk, melyből kb. ujjnyi vastagságú rudakat sodrunk. Ezt 1-2 cm-es kis korongocskákra szétdaraboljuk. Ezeket a kis darabokat tenyerünkben hegyesre sodorjuk, majd sós vízben kifőzzük. Zsemlemorzsát pirítunk, ebbe forgatjuk az angyalbögyörőket. Sósan is, édesen is fogyaszthatjuk.

Használatos még vidéken mint (kis)fiúnemiszerv megnevezés, de ugyanakkor nemtől függetlenül kisgyerekek babusgató becézésére.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, www.szoboszlokepeskonyve.hu
Képforrás: 1. www.unikornis2000.hu, 2. Az angyalbögyörő elnevezés lehetséges forrása.

Vékony husángokból vagy cirokszárból összeállított, szánra emlékeztető, utánzó játékszer, amelyet a földön húzogatnak. Főalkatrészeit két darab félkörívben meghajlított pálca, egy rövidebb, villás ágú és egy hosszú, rúdnak szolgáló husáng képezi. A bakszekeret rendszerint tavasszal készítik, amikor a vesszőjól hajlik. Előordulása szórványos, főént a nyelvterület peremvidékein találkozunk vele. 

Elnevezése változatos: bakszekér néven északi, palóc területen ismeretes, bakcsacsa, bakcsicsa a neve Zalában (Göcsej, Hetés), bakinak mondják a Zempléni-hegység lakói. A csíki, háromszéki székelyek bakszán, bakszánka, a Brassó vidéki csángók berszán néven ismerik. 
Kép: id. Lucas Cranach - A Szent Család (részlet)
A bakszekér eredetileg kezdetleges szállítóeszköz lehetett, amelyet széna, lomb, rőzse csúsztatással történő szállítására használtak. Gyermekjátékként szlovák, román, bolgár és távolabbi területeken is megtalálható Európában, elsősorban hegyvidékeken. 
A bakszekér szó Gömörben és Vasban a kétkerekűkordé, a Répce vidékén, Vasban a targonca megnevezésére használatos. Bakszánnak a székelyek valódi faeregető szánokat is neveznek.

Vas megyében a targoncát, tragacsot is mondják bakszekérnek, amely a talicskához hasonlít, csak a rakfelülete lapos rács, a kerék felöli végén karfával, nehogy a teher a kerékre essen. Zsákok, kisebb terhek szállítására való; járnak vele malomba, piacra is, de nagyon jól használható az istállókban, ahonnan az állatok alól a trágyát tolják ki vele a trágyadombra.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Bödei József: Adatok Zalabaksa gyűtögetőgazdálkodásához (Népr. Ért., 1943).