Az Ordas településnév személynévből alakult ki, amely elképzelhető, hogy a maga idején is már az ordas fekete, barna szőrszálaktól tarkított színt jelenette. Ebben a jelentésformában használják manapág a kutyaszakértők is, mint egy színváltozat megnevezést.

Ordas község Bács-Kiskun megye Kalocsai kistérségében. Ordasról már a XIII. századból létezik írásos anyag, amiből egyértelműen következik, hogy már korábban is lakott hely volt. (Abban az időben Villa Wrdas néven szerepelt az oklevelekben. A monda szerint Ordason sok farkas tanyázott.
A legkorábbi írásos anyag 1239-ből való. Ezen oklevélen IV. Béla király 13 főt lovascsősz (hírvivő) szolgálatra rendelt, hogy a szekszárdi monostornak szolgáljanak.

Nevezeteségek: Történeti nevezetességű hely a határban a dákosi sík. Itt ütötte föl az 1709-ik év telén hadi sátorát a dunai rengeteg erdők enyhében II. Rákóczi Ferenc, túl a Dunán pedig az ellentábor állott az imsósi erdővel átellenes Dunapart magas ormán a paksi határban, gróf Batthyány vezérlete alatt. A temető mellett áll egy hatalmas tölgyfa. A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc is mepihent alatta. A fa magassága 20 m, több mint 350 éves.

Melléknévként az irodalomban elsődlegesen a farkas szó jelentésváltoztatására használták.

Ordasnak nevezik még a kiforratlan, csípős bort.

Irodalomban: "Néhol csendes, néma rónákon, rekettyésbokrok berkében egy-egy elvadult paripa legelészett, szőre megnőtt, a kantár még nyakába volt vetve, amint a csatatérről elszabadult, hol gazdáját lelőtték róla. A berekből egész falka ordas bukkant elő, egy közülük sisakba szorult halálfőt hozva agyarában, új prédára lelve, utána rohannak, a mén elvadultan száguld a pusztaságnak, a csorda utána bőszült üvöltéssel, a vad robaj a távolban eltűnik."
Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban

Forrás: Pallas Nagylexikon, Magyar Értelemező Kézisz., Wikipédia

Viszonylag ritkán használt szó, és inkább építészeti, művészeti, néprajzos szakszónak lehet tekinteni.

Az ékítménynek leggyakrabban a dísz, díszítés, ornamentum, ékesítés jelentésével találkozhatunk. Bővebben, több darabból összeillesztett, tehát szerkezeti jellegű művészeti alkotásoknak, mint az építménynek, bútornak és egyéb használati tárgynak ékítésére, díszítésére szolgáló ormák sokasága. Eszerint az ékítmény csakis járulék és nem lényeg. Az ékítmény akkor éri el célját, ha összhangban van a tárgy alakjával és rendeltetésével. További feltétel, hogy az anyagot, melyből készül, ne hazudtolja meg, hanem mindenben megfeleljen annak sajátosságainak, főleg a kimunkálásban. A mondottakból egyenesen következik, hogy az ékítmény az ékített tárggyal bensőséges, szerves kapcsolatban áll; miközben annak szerkezeti alkotását kiemeli, és annak mintegy alkotó elemét látszik képezni.

Ugyanakkor a népművészetben ékszerek gyűjtőfogalma is lehet, de a hímes (írókázott) tojásokat is nevezhetik így.

"Mert piros volt a hímzés, paprikaszínű. Már az előbbi évben is beszéltek róla, hogy az ékítmény rajzai tetszetősek, de a hímzésnek olyanféle színűnek kellene lennie, mint amilyen a szövet színe, csakhogy világosabbnak, selyemcérnából varrottnak."
Gárdonyi Géza: Ki-ki a párjával

Forrás: Pallas Nagylexikon

A vecsernye (lat. vesperae), a papi zsolozsmának (alkonyati vesperás) esti imádságát alkotó része. Arról nevezetes, hogy a papi zsolozsmának az egyetlen része, melyet sok kat. templomban ünnep- és vasárnapokon nyilvánosan imádkoznak, vagy a kóruson énekelnek.

Kissé eltérő használati módja a szerzetesek közösségben mondott esti zsoltárimádságát nevezi meg.

A harmadik esetben már kissé általánossabb a jelentése és egy árnyalattal világibb jelleggel használják, és az estét, az esti ájtatosság idejét jelöli.

Elképzelhető, hogy helyenkét a vacsora és az esti ima által behatárolt időszakot jelöli, amit az támaszt alá, hogy helyenként vacsorát (lásd szláv) is jelent.

Eredete: szláv
 

Használata: "Mátyás király óhajára II. Pál pápa 1469-ben megengedte a pozsonyi prépostnak, az egyetem alkanczellárának, hogy főpapi jelvényeket – süveg, pásztorbot, gyűrű – használhat; mise, vecsernye és más ájtatosság után megáldhatja a híveket, ha főpap, vagy pápai követ nincs jelen."
Dr. Békefi Remig: Az Oktatásügy Állapota. (1301– 1526.)
Történelmi vonatkozás: Szicíliai vecsernye

Forrás: Pallas Nagylexikon, Heltai Gáspár: Száz fabula

Eljött az idő egy kis településnév ízlelegetéshez. Szépkenyerűszentmárton csak egyike azon Mezőségi településeknek, amelyek ilyen dallamos, és ugyanakkor beszédes nevet viselnek.

1292-ben de Sancto Martino néven jelentkezik a források ban. (Documente. XIII. C., II. 382.), de nem bizonyos, hogy ezzel a Szentmártonnal azonos. 1312-ben Zenthmartun (Györffy: Az Árpád-kori. II. 90.), 1335-ben Scenthmarthun, 1456-ban Zenthmarthon, 1492-ben Zenthmartonfalva, 1625-ben Zepkenierü zent Marton, 1643-ban Szép szükkenyerű Szent Márton (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő.

Korán jelentkező, Szent Mártontól kapott neve Szent Márton tiszteletére szentelt templomának bizonysága, amely a XIII. századból származik. Ez a templom a XV. században egy gótikus templomnak adott helyet.

Szépkenyerűszentmárton az erdélyi Mezőség északi részén és azon a belül a Szamosmenti dombság (vagy Szamosmelléki dombság) észak-nyugati felében helyezkedik el.

A falu legfontosabb turisztikai pontja az úgynevezett Csokány-tója (a tó annak az embernek a gúnynevét viseli, aki ásta), ami a falu észak-keleti részén van a dombok tetején, a Szénafű és a Szénafű aljéban lévő mocsár (tengerszem).

Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája

Annak ellenére, hogy inkább süteményre emlékeztet a hangzása, egy bokán felül érő, zoknitartóval a lábhoz erősített rövid férfiharisnya.
Máshol zokni régiesen.

Változata: fuszékli
Eredete: német (Fußsöckl, Fußsocke)

Szövegkörnyezetben: "Megnéztem, hogy mi van benne, s örömömben le kellett ülnöm a földre. Mert egy tiszta új rend ruha volt benne, sötétszürke színű, finom úri ruha. Melléje három ing, három alsója neki, hat zsebkendő, egy pár fekete cipő, kalap, két nyakkendő, s három fuszékli; legalól egy szép kicsi imádságos könyv s egy feketeszemű olvasó, s azok mellett egy kisded fehér zacskóban valami."
Tamási Áron: Ábel Amerikában

Forrás: Lapoda Kislexikon, Tolnai Lajos dr.: A tiszta magyarság szótára.

Fiastyúk csillagképnek a német Siebengestirnre emlékeztető neve. A (régi) Tájszótár szerint a székelyeknél is megvan. E névvel jól megegyezik az a mondai adatunk, hogy a Fiastyúk csillagképe csakugyan hét csillagból áll, melyek legfényesebbike a tyúkot, a többi hat pedig annak a csibéit képviseli. A hét számnév rövid tővéghangzós hete- tövébõl képzett név.

A névalkotás régiségére utal az is, hogy csak a nyelvjárási peremvidékeken - Baranyában, Bukovinában, Moldvában, Csíkban, Háromszéken, stb. fordul elő.
Pápai Páriz Ferenc szótározta (1708).

Változatai: Hetevén, Hetemén, Hetevin

Használata:
Csíkszentmihályon a fiastyúk hetevény neve használatos a közmondásokban: Olyan vén, mint a hetevén. Együdős a hetevénnel. A hetevény a nyár derekán jelenik meg, ekkor kezdi hányni a zab a fejét. Azért mondják ott: Még nem pillantotta meg a hetevént, azért nem fejedzik.

"Hold fénylik a homlokáról,
Melléről a nap világol,
Válláról a Göncöl-csillag,
Hátáról Hetevény csillog."
Kalevala. Vikár Béla ford. (1909)

Forrás: Révai lexikon, Beke Ödön: Népi csillagnevek gyűjtése, Várhegyi Péter: Fiastyúk

A régies – főleg a friss (tánc) – összefogódzás nélkül táncolt, gazdagon figurált formája. Erdélyben a cigányok jellegzetes táncaként cigányos dallamokra járják. A Mezőségen és Marosszéken a cigánycsárdás elnevezést a magyarok és a románok is (tigăneasca) alkalmazzák páros táncukra.

A cigánycsárdás név korábban másutt is (pl. Kalotaszegen és Alsó-Fehér megyében) a páros tánc régibb formáit jelölte, miként a 18–19. sz. fordulójának történeti forrásai is olykor így említik.

E virtuóz táncformformában gyakoriak a hosszú elengedő, szembetáncoló figurázások. Ezt az erdélyi cigányság jellemző táncának is tartják, amelyben a groteszk, tréfás gesztusok is gyakoriak.

Forrás: Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés. Erdélyi táncok kis népi zenekarra (Bp., 1955); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970), Magyar Néprajzi Lexikon., Magyar Néprajz VI. Népzene, néptánc, népi játék / Magyar Táncdialektusok

Noha manapság még ismerősnek cseng, érdekes a szónak az eredete és a használati köre. A szó a szaracén megnevezésből ered, amelyet először Ammianus Marcellinus alkalmazta Boldog-Arábia népére. Példáját követve a keresztény irók, a középkorban e néven az arabokat, majd az összes iszlám hitű népeket értették. A szó eredete kétes, rendesen az arab sarki (keleti) szótól származtatják.

Szerecsen, a középkor magyarjainál eredetileg az arab és bolgár mohammedánok neve.

Szerecsen helynévvel már a XIII. sz. elején találkozunk Fejér, Baranya, Pest, Veszprém s utóbb Sopron vármegyékben s a váradi Regestrum szerint laktak szerecsenek a Nyírségen is.

Thuróczy (Krón. II. rész. 22. fej.) általában véve az iszmaelitákat hivja szerecseneknek, sőt 1233. II. András maga is szerecseneket, v. iszmaelitákat említ (Fejér, Cod. Dipl. III. k. 319.). A törvényhozás már Szt. István és Kálmán idejében is foglalkozott velük.
Szerecsen mint személynév szerepel már 1165-1269. is.

Szerecsen más értelemben az afrikai néger és a spanyolországi mórok neve.

Használata szövegkörnyezetben: "szerecsent mosdat" - hiábavaló próbálkozás egy hiba helyrehozására, ill. helységnevekben: Szerecseny

Forrás: Pallas Nagylexikon, Magyar Értelmező Kéziszótár
 

Tölcséres csövű pisztoly vagy puska. A szó eredetileg gyilkost jelentett (német Mörder), majd gyilkos fegyvert, végül a fent említett lőfegyverfajtát.

Mordályégető: gyilkoló, fosztogató és gyújtogató ember, martalóc.

Egy előnye volt csupán a király dandárának Trenk Ferenc fölött. Az a négy tábori ágyú. Ez a fegyvernem hiányzott a pandúrvezérnél. Utálta az ágyút mint haszontalan idővesztegető szerszámot. Neki a várostromhoz elég volt a lajtorja meg a sötét éjszaka, kézben a mordály, a fogak közé szorítva a görbe kard; így veszik be a várakat. Csatában pedig éppen semmire sem becsülte az öreg lőszerszámot. Gyors száguldozásaiban csak akadályoztatta volna az ágyú, aki úszni sem tud, s a sárban megreked.
Jókai Mór. A két Tenk 

Vicc:
A székely meg a fia mennek az erdőben, a fiú az egyik bokor alatt talál egy régi mordályt. Kérdezi az apját:

- Mi vóna ez édesapám?
- Trombita. - szájába veszi és fujni kezdi, de a puska eldurran, az öregnek meg fülig reped a szája.
A gyerek kisvártatva megszólal:
- Hát édesapám hiába nevet, én azért egy kicsit megijedtem!

Forrás: Értelmező kéziszótár
Kép: huntuti.extra.hu

Sajnálatomra nem találtam utalást káprázatos nevének eredetére. De minden bizonnyal nem egy banális matriarhális családi paradoxon mai tükre.

A boldogasszony papucsa, Vénusz sarucska, papucskosbor, vagy rigópohár (Cypripedium calceolus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül a kosborfélék (Orchidaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése
A boldogasszony papucsa Közép-Európa területén, Dél-Franciaországig és az egykori Jugoszláviáig található meg. A Földközi-tenger környékén hiányzik. Skandináviában a sarkkörig felhatol. Erősen veszélyeztetett növény!

Megjelenése
A papucskosbor vízszintesen elhelyezkedő gyöktörzsű, 20-50 centiméter magas növény, 3-5 széles elliptikus, szárölelő vállú, érdes szőrű levéllel. Kissé meghajló, szőrös szárán 1 vagy 2, ritkán 3 vagy akár 4 virág fejlődik, amely növényzetünk legnagyobb méretű virágai közé tartozik, és valamennyi európai kosborféle között a legnagyobb egyedi virágnak számít. Legfeltűnőbb része a sárga, 3-4 centiméter hosszú, felfújt és papucs alakúan, mélyen kiöblösödött mézajak, amely légycsapdaként szolgál. A mézajakba hullott légy csak a bibe és a portokok érintésével tud kimenekülni a csapdából.

Életmódja
A papucskosbor árnyas erdőkben, mindenekelőtt bükkösökben, mészben gazdag talajokon él. A virágzási ideje május-június között van.

Forrás: Nagy Európai Természetkalauz, Wikipedia