2-2,5 méter hosszú döfőfegyver, amelyet a magyar csapatok a 17. század végéig használtak. A lovassági kopja nyele a 12. századtól hosszú, masszív fanyél, míg a gyalogosoké karcsúbb és rövidebb volt. A kopjanyelek a késő középkorban vastagodtak meg. A 13-14. században Magyarországon széles körben használtak univerzális kopjatípusokat. Hosszuk valamivel nagyobb volt az embermagasságnál. A legáltalánosabban használt kopjacsúcsok közé tartoztak a lapos vagy enyhén megvastagodó lapforma, mely jól elkülönült a köpűtől. A középkorban igen elterjedt volt a háromszög alakú kopjacsúcs. A 13-14. század folyamán ezek karcsúbbá váltak. A szepesmindszenti falképen ábrázolt kopja hosszú rúdja csigavonalban zöld-fehér színben van festve. Ebben az időben a kopjaábrázolások nagyrésze a kopjacsúcs alatt függő zászlót mutat.

A kopja különleges változatait használták a középkor során oly népszerű lovagi tornák fegyvereként, melyek akár 6,5m hosszak is voltak. 

Eredete: szláv jövevényszó, óegyhűzi szláv kopije, horvát-szerb koplje, kopje, szlovák kopija, orosz kopjo. Mindezek értelme azonos a magyaréval.

Kopja volt a század elején tiszántúli suhancok játéka is, ezzel kisebb madarakat is célba vehettek. Kb. 20 cm hosszú, 2 cm átmérőjű vessződarab, amelynek egyik végébe szeget ütnek, a másik végét egymásra merőlegesen behasítják s megfelelően összehajtott papírból négy szárnyat illesztenek a hasítékba.

Kopjafa
Székelyföldön, Kalotaszegen, de az Alföld több helyén is (pl. Fülöpszállás, Albertirsa, Monor stb.) elterjedt, amely egyes vélemények szerint – legalábbis Székelyföldön – a kopjás temetés emlékét őrzi. (A hódoltság kori törők temetők elterjedt sírjele volt a halott mellé szúrt dzsida.) Meglétére már hódoltság kori források is utalnak. Faragása és díszítésmódja a guzsalyéhoz hasonló: karcsú testét mind a négy oldalán egyformán vésett mértanias elemek díszítik. Gyakran festették is. Általában nincs „homloka”, így felirata sem; többnyire csak a halál évét vésték rá. Csúcsa általában virág, gömb, buzogány, láng, szív stb. díszekben végződik, amely néhol a halott nemének megkülönböztetésére is szolgált. Erdély sok helyén – pl. Háromszékben – gombfának nevezik, ugyanitt a lábfát nevezték kopjafának is, így a kopjafa már nemcsak ehhez az altípushoz kapcsolódik.

A kopja szó jelentése:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon: Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933). Wikipédia
Képek: Magyar Néprajzi Lexikon (2., 3.)

Régebben a nemeseket megillető cím, rendesen egyéb címzéssel kapcsolatban: nemes, nemzetes és vitézlő. Szélesebb értelemben véve a nép olyanokat is illet e címzéssel, akik nem nemesek, de a társadalomban nagyobb helyet foglalnak el.

A nemzetes szó jelentése:
Forrás: Pallas Nagylexikon, Új Magyar Tájszótár, Magyar Méprajzi lexikon
Kép: KFDK: Galiczia népe

Fontoskodó, de jelentéktelen tanácskozó testület.

Az összetett szó előtagja a "pipakupak, a pipa fedele" jelentésű kupak, utótagja pedig a tanács, tanácskozás, megbeszélés.

Az összetétel eredetileg azokra a tanácskozásokra utalt, amelyeknek résztvevői hosszúszárú, kupakos pipák szívogatása közben hozták (kevésbé jelentős) döntéseiket.

Gúnyos értelemben használatos.

A Révai lexikon szerint az értelmetlen, szűrös atyafiakból álló falusi tanács gúnyos elnevezése. Használják tréfásan fecsegő, pletykázó társaságra is.

A jámbor férj rá hagyta magát szedni, hogy ő vállalja el a falusi kupaktanács által nejére diktált büntetést. Úgy is tett, kiállotta mind a virgácsot, mind a kalodát.
Mikszáth Kálmán. Cikkek és karcolatok I.

A kupaktanács szó jelentése:
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Révai lexikon
Kép: Szemlér Mihály: Tanácskozás

A német tschintarata – hangos zene –, v. bécsi német tschinnadra, tschingtaratata  – fúvószenekarok hangjának utánzása – legkorábban csindaratta formában került nyelvünkben a 19. sz. derekán. Korai hangutánzó jelentése idővel módosult, és bővült.

Végül is szórakoztató a zenekar. Kicsit mindig ugyanaz a csinnadratta, dobverővel összeszegecselt nagy ócskavashalom. Ócskaréz. Rikoltozó pikoló, bödönnyi tuba, prüszkölő trombita. Merev, aranyozott tűzoltókalapok alól ezüst-pertlikben csurgó izzadság, gutaütéses arcok, felfújt pofazacskók, akár a duda bőre. Az embernek kedve lenne kidurrantani. Pedig Jenő nem akar gonoszkodni senkivel. Nem is utálja különösebben a rezeseket.

Lackfi János: Két csavart szaltó. Áll a csatazajban

Ma leginkább a zajos, zenés, (aránytalan) felhajtást, felfordulást, hűhót jelenti. Ebben az esetben főképp gúnyos céllal használatos.

Még mindig nem éreztük teljesnek a fölszerelését. Kapóra jött, hogy mezei tanakodásunk tőszomszédságában tanyázott akkor a Kiváló sátor című tábla. Vándortábla volt ez, a katonai versenyszellem karbantartását szolgálta. Most mint királyi jogart hozta valaki a táblát, és hogy nagyobb legyen a csinnadratta, egyszerűen beszúrta őrnagyi derékszíjába. Hatalmas taps kísérte ezt a műveletet is.

Horváth Dezső: A röhögő katona

Az Értelemző Kéziszótár szerint élhet még a cirkuszi szlengben is, mint a nagy zaj, lármás zene érzékeltetésére használt tréfás szó.

A csinnadratta szó jelentése:
Forrás: Értelmező Kéziszótár, Zaicz G.: Etimológiai szótár.
Kép: www.verebely.hu

Juh-, ritkán sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.

Két típusa ismert: a csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló ún. seggenülő hodály, valamint az alacsony falu, nyeregtetős hodály. Az előbbi főképpen a nyári legelők szétszedhető és évenként tovább helyezhető építménye, míg a fejlettebb elsősorban az uradalmak juhnyájainak téli elhelyezését szolgálja. Ez utóbbi fala készülhet – a földrajzi környezetnek megfelelően – kőből, téglából, vályogból vagy paticsból, benne a juhok takarmányozásához vályúkat és rácsokat helyeznek el a fal mellett vagy középen. Az egyetlen helyiségből álló építményt szükség esetén, pl. ellés idején mozgatható lészákkal (esztrenga) választják el. A hodálynak két vagy három széles ajtaja van. Az általánosnak mondható hodály elnevezés mellett ismert a birkaszín (Kiskunság), a juhakol (keleti palócok). A hodály merinó birkákkal a 18. sz. második felében honosodott meg (Mo.-on a rackatartásnál ismeretlen volt). A kevésbé ellenálló szervezetű állatokat a nyári esők ellen is védték.

Leégett a hortobágyi hodály,
Beleégett két szép juhászbojtár.
Mind a kettőnek gyolcsinge, gatyája,
Számadónak sallangos bundája.

Nádudvar, Hajdúság

Az építmény késői meghonosodását a hodály szó elterjedése is igazolja: 1838-ban fordul elő először. A hodály szó vándorszó, megfelelői ismeretesek a románban (odáie ’szoba, juhakol’), ukránban ( ’marhaakol a legelőn’); a bulgárban, a macedonban, a szerb-horvátban ’szoba, vendégszoba’ jelentésű. E szavak forrása lehet az oszmán-török oda ’szoba, kamra’ jelentésű szó. Úgy tűnik, hogy a szó és a tárgy meghonosodása kétirányú, az eszköz átvételével nem honosodott meg a neve.

A hodály szó jelentése:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, folkrádió.hu
Kép: Magyar Néprajzi Lexikon

A város vagy község (falu) alkalmazottja, régen a faluközösség szolgálatra kötelezettje, aki közvetlenül a bíró felügyelete alatt végezte feladatait.

Egyéb elnevezései: kisbíró, dobos, községi szolga, plájás, plájász, város cselédje.

Feladatai: a hivatali helyiségek tisztán tartása, fűtése, a kézbesítés, a hirdetés (dobolás, felolvasás stb.), az új rendelkezések ismertetése, egyes helyeken az éjszakai őrzés is. Bevonták a népszámlálási és választási jegyzékek előkészítésébe, a háború idején az élelmiszerjegyek szétosztásába stb. Köteles volt a hivatali titkot megőrizni és a helység javaival kapcsolatos kártételt bejelenteni.

A feudalizmus korában sok helyen a telkes gazdák sorban állították a kisbírót, fiaikat vagy alkalmazottaikat bocsátották ilyen célból az elöljáróság rendelkezésére. A szolgálat időtartama általában fél év volt, télen a földtelenek, nyáron a földtulajdonosok álltak helyt (téli-nyári kisbírók). Ha valaki a kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, köteles volt maga helyett más személyt küldeni. Néha apáról fiúra szállt ez a hivatás. A kisbíró jellegzetes egyenruhát viselt, kezében sokszor pálcát hordott („kisbíró pálca”). Munkakörét gyalog vagy kerékpáron látta el, más közlekedési eszközt nem bocsátottak a rendelkezésére. Fizetését rendkívül alacsonyan állapították meg, de legtöbbször megengedték, hogy a hivatali hirdetmények mellett magánhíreket, ipari és kereskedelmi reklámokat, árveréseket, kiárusításokat, személyi üzeneteket is közöljön külön díjazás fejében (a hirdető vállalkozás őse).

A hirdetnivalókat részére az ún. publikációs könyvbe jegyezték be, és a kisbíró onnan olvasta fel azokat. E könyvek a múlt idők községi életének hű krónikásai. A hirdetés sajátos nyelvezetét és közlési módját kitűnően fejezi ki a következő szöveg (Hódmezővásárhely, 1922, Szénási Sándor kisbíró alapján):
„Köszhírré tétetik, hogy a vásárálláson a Mázsaháznál a gyüvő hétön ebótás eszközöltetik. Aki a pógármestör úr urdéját nem vöszi komolyan, aszt bírság alá vonnyák, miszörint két korona kutyapizt köll, hogy kiizzaggyék. Továbbá mindönki tudomására hozatik, hogy a Légrádi-féle székbe ócsó hus Susánba a Sugár ucca egy alatt. Aki önni akar, a’ vögyön belüle... Ujfönt a Bitangakólba egy kóbor ártányt hajtottak be. Igazolt tulajdonosa átvöheti az akolgazdánál, Topa Szappanosnál.”

 

A gornyik szó jelentése:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Kép: Magyar Néprajzi Lexikon: Kisbíró (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Tornác, oszlopokon nyugvó nyitott (v. félig nyitott) folyosó parasztházak, -kúriák hosszanti oldalán.

Latin jövevényszó, (ambitus – körüljárás), mely az ambire ige származéka. A főnév jelentése a középkori latinban "oszlopos tornác" volt.

Így is csak pár lépés volt a Mravucsán-ház, nyájas ámbitusával, mosolygó ablakaival...
(Mikszáth)

Nyelvünkben eredeti jelentése elavulóban van, de a zenei szaknyelv használja hangterjedelem jelentésben.

Az ámbitus szó jelentése:
Forrás: Értelmező kéziszótár, Zaicz G. Etimológiai szótár, Új Magyar Tájszótár
Kép: Köröshegy (Somogy megye). Hevesy Iván felvétele, 1935 (Néprajzi Múzeum, Budapest)

Amikor először hallottam erről a helyről, természetesen nem egy idilli üdülőfalu jutott eszembe, hanem inkább egy kegyetlen kiképzőtábor.

Tehát Kommandó, Kézdivásárhelytől 32 km-re délkeletre a Háromszéki-havasokban, a Nagy-Bászka völgytágulatában, a Kupán-, Toplica- és Rozsdás-patakok találkozásánál fekszik.

Mint szó a kommandó latin eredetű szó, az olasz commando, a parancs, vezényszó és ezen kívül különös intézkedés végrehajtására kiküldött csapat, osztag, melyet akkor, ha több alosztály vezényelt emberekből állítottak össze, kommandónak nevezték. A németeknél 1687-ben fordult elő először a megnevezés, a jelentése ugyanaz, mint fenn. A helység megnevezését az osztrákoktól örököltük. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, pontosabban 1764-től Székely Határőrség néven ezen a részen katonai kiképző alakulat működött (ún. kommandó).

Későbbi utalás szerint: (...)egy kincstári épület, homlokzatán a „Grenzkommando” című felirattal.” (Látó Anna)

A Grenzkommando határparancsnokságot jelent, ebből magyarosították el a megnevezést és így lett: Komandó, Komondó, Kommandó. Komandó elnevezése a székely határőrség koráig vezethető vissza, amikor országhatár lévén, határőrállomás (commando) működött ezen a részen, amelyet háromszéki katonák őriztek. (Cserey, Binder)

A történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye legmagasabban fekvő települése (1017 m) a Háromszéki-havasokban. Régen Gyulafalva külterületi lakott helye volt, majd maga Gyulafalva is beleolvadt. 1889-ben jött létre, az ekkor telepített fűrészüzemmel, melynek alapítója Horn Dávid volt. Ez a gyár órányi pontossággal 110 évig működött (1889. okt. 17., de. 10 óra -1999. okt. 17., de. 10 óra), és ma már csak a maradványait tekinthetjük meg, akárcsak az egykori kisvasútnak és a műhelyeknek - mindez felszámolódott. Kommandó a községi rangot 1936-ban nyerte el.

Mára kedvelt üdülőhely, hegyi túrák kiindulópontja, sípályája is van. Délkeletii határában számos védett növényfajt őrző tőzegláp található. A községbeli látnivalók elsősorban az ipartelep technikatörténeti emlékei, az Oszták-Magyar Monarchia idejében épült, később feljavított ún. Kincstári ház a települést keletről határoló Laur oldalában, az 1890-ben épült Kis-kastély, az 1922-ben épült Lichtenstein-ház (ma községháza), az 1927-1928 között épített svájci stílusú vadászkastély (ma orvosi rendelő), a régi nagy iroda (ma lakóház) falán található az 1936-os sztrájk tiszteletére készített emléktábla, a községi parkban emelkedik az 1848-49-es hősök emlékére felállított kopjafa, valamint az első világháborús hősi halottak emlékműve, melyet az 50-es évek elején csonkítottak meg. A gyulafalvi vasút a régi Magyarország ipartörténeti kuriózuma volt, 1890 és 1892 között épült a rönkfa szállítására, pályatestébe 1260 m hosszú, 400 m magasságkülönbséget áthidaló sikló van beépítve.

A Kommandó helységnév eredete:
Forrás: Wikipédia – Cseke László: Kommandó, egy elfeledett erdélyi falu, A Földgömb, 2008/7. szám, 76-81. oldal.
Az Erdélyi Kommandó: Antal János

Az atyafiság régies kifejezés, ma elsősorban a szegről-végről való rokonságot jelenti.

Számon tartott vérrokonság, a rokonság meghatározott körét jelölő szó, amely jelölheti csak az apaági vérrokonokat, együtt az apai és anyai ági vérrokonokat, de tágabb értelemben a vér- és műrokonokat is. „Sógorság, komaság, magyar atyafiság” vagy „Sógorság, komaság nem nagy atyafiság”. A jogi és egyházi nyelvhasználatban igen gyakran használt szó a rokonság jelölésére, pl. osztályos atyafiság, atyafiságos egyezség, vagy atyámfiai az úrban stb. Rokon megjelölésére használatos választékos stílusban az atyafi megszólítás, vagy ugyancsak választékos az „atyafiságos szeretettel” befejezett levél. Az „atyafi” megszólítás, amennyiben nem azonos társadalmi osztályú s nem rokon ember mondja, nem éppen sértő, de lenéző színezetű.

Atyafiak alatt azonban nemcsak a vérrokonokat értjük, hanem gyakran a házasság útján létrejövő rokonságot, a sógorságot és a politikai vagy érzelmi családhoz tartozó személyeket is. Régebben a kifejezésnek volt 'kollégák, (nemesi) társak' értelme is. Ezzel kapcsolatos az uram-bátyám megszólításpár. Néha a családba idegen személyeket is befogadtak, elszegényedett (fő)nemesek pénzért esetenként erre is hajlandók voltak.
 

Szent Jánosnak tizenkettő volt a hivatala:
Tanítvány volt, apostol volt és évangyélista.

Doktor, püspök és a Krisztus titkos tanácsosa,
Próféta volt és a Jézus igaz atyafija.

Szent János volt Máriának testáltatott fija,
Így öccse lett a Krisztusnak, szerelmes barátja.

Szűz és mártil volt szent János, itt a tizenkettő,
Alkonyodik ezerkilencszázharminchét esztendő.
Bejön már az ezerkilencszázharmincnyolc esztendő.

Pereg, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.

A kifejezés eredeti jelentése a közös apától származó fiútestvérek volt. A testvértől a vérrokonra változó jelentésfejlődés valószínűleg az ősiségben, a középkori magyar öröklési jogban kereshető, miként az a hazai latin fratres 'vérrokonok' szóból is kikövetkeztethető. A 'szerzetes' jelentésű atyafia a latin frater, illetve soror tükörfordítása. Egykor a feleség kedveskedő megszólítása is az atyámfia volt.

Az atyafiság szó jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Kép: Magyar Néprajz VIII.

Nagyobb étkezés után, kellemes társaságban kedélyesen és mértékkel borozgat.

Ebéd után sokan átmentek a szalonba kávézni, de az öregek az asztalnál maradtak, és uzsonnáig kvaterkáztak.

A kvaterka nyugati szláv, talán lengyel jövevényszó (kwaterka - negyedliter).  A szláv szó a latin quartarius – a mértéknek negyed része – főnévre vezethető vissza. A magyar nyelvbe valószínüleg a lengyel emigránsok nylevéből került.

 Érdekességként Somogy megyében torokkarcoló, erős, rossz pálinka fogyasztását jelentheti.

A kvaterkázik szó jelentése és eredete:
Forrás: Értelmező kéziszótár, Zaicz G. Etimológiai szótár, Új Magyar Tájszótár