A lakodalom fontos, korábban jogi jelentőséggel bíró aktusa, amelynek keretében a menyasszonyt és vőlegényt a lakodalmi tisztségviselők fektették le együtt, a lakodalmas ház egy lezárható helyiségében (jobb híján gyakran a padláson), ahol néhány órára magukra hagyták őket, hogy az elhálás megtörténhessék, majd ugyanők ébresztették fel őket és bocsátották ki, az elhálás megtörténtének megállapítása után.

A menyasszonyfektetést néhol gyertyás tánc vezette be, utána a fiatal párt a menyasszonyfektetés helyére vezették. Itt a menyasszonynak olyan jelképes cselekményeket kellett végrehajtania, amellyel kifejezte, hogy leendő férje elsőbbségét elismeri (pl. lehúzta lábbelijét). A tisztségviselők közül főleg a nyoszolyóasszony működött közre. Az ébresztés után a magyar nyelvterület K-i részén szokásban volt a menyasszony szűzességét bizonyító lepedőt közszemlére kitenni; ha ez nem bizonyosodott be, a menyasszony megszégyenült, s a vőlegény családja elégtételt követelhetett.

A menyasszonyfektetés előtt termékenységvarázsló cselekményt hajthattak végre a segédkezők: pl. gyermeket hempergettek meg az ágyon. Szokás volt a nászágyba olyan tárgyakat elrejteni, amelyek megmozdításra hangot adtak, ez azonkívül, hogy kontrollálási lehetőséget nyújtott, a mulató násznépet szórakoztatta. A menyasszonyfektetés szokása már az emlékezetben is alig lelhető fel.

A menyasszonyfektetés szó jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Az ablakok nyílószárnyainak elmozdítható, résesen nyitható, pontos illeszkedéssel zárható, eső és napfény ellen védő, de szükség szerint valamelyes világosságot is biztosító szerkezete.

De várjunk, mert itt az alsó végénél utca fordul bé a Küküllőnek, s ott van egy ház, melyet futó pillantással legalább megtekintenék. Csak a harmadik, no itt is van már: régi portéka bizony, magos sárga fala van, s rajta egy ablak, melyen a zsalugáter szárnyai olyanok, mint a kismajtényi varjaké a kuruc időkben.
Tamási Áron. Szülőföldem

Eredete: német, közlebbről bécsi Schalluugader-ből. 

Egyfelől szellőzést biztosító módon tette lehetővé a helyiségek ablaknyílásainak zárását, másfelől az ablakok üvegtábláit védte a mechanikai sérüléstől. Általában fából készültek, ritkán csináltak zsalugátert lakatosmunkával és vaslemezből. A zsalugáteres ablak a polgárosodás jeleként kisnemesi, városi polgári körökből került a gazdag parasztság révén mezővárosokba, falura. Elterjedése országszerte megindult, de használata nem vált általánossá.

A zsalugáter szó jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Zaicz G. Etimológiai Szótár
Kép: Szabó Zsolt-Tibor

Van olyan hely, ahol a mesebeli róka nem a gólyát, hanem a katrincásgémet hívta meg vacsorára. Nem a szereplők változtak meg, hanem egyszerűen a moldvai csángók katrincásgémnek hívják a gólyát. Vagy katrincásmadárnak.

A neve minden bizonnyal román eredetű, és a catrinţă-ból szabtuk magunk nyelvére. Azt viszont nem sikerült kideríteni, hogy a három típusú katrincából melyik az ősibb, vagy melyik hogyan alakul ki/át. Tény, hogy a változatosság mindig gyönyörködtet.

1. Posztóból készült, szőtt színes csíkokkal díszített (deréknál bernéc nevű vvel  összefogott) lepelszoknya a csángóknál.

Kós Károly – Zelenin és Manninen közlései alapján – az orosz, ukrán és a keleti-tengeri finn népeknél ismert téglalap alakú, csípő köré csavart és széles övvel derékra szorított lepelszoknyák és a nyugati típusú szoknyák ütköző zónájaként Moldva és a Havaselve északkeleti részét tünteti fel. Itt a csángók között, de a Keleti-Kárpátok szorosain át nyugatra, a Nagy-Szamos forrásvidékére is benyomulva és pl. a Gyimesbe kitelepült székelyek között is elterjedt ez a lepelszoknya. A lepelszoknyát korábban kerekítőnek nevezték, manapság azonban már csak románul – ha erős, fekete gyapjúszőttes, katrincának, ha finomabb anyagú, fotának emlegetik. Kós Károly a nyugati és keleti kultúra sajátos érintkezését véli felfedezni abban, hogy ott, ahol a muszuly és a katrinca találkozik, a katrincát is „felakasztva” viselik.

2. keskeny, szélein csíkozott fekete gyapjúszőttes kötény egyik fajtája.

Érdekesség:

Katrincásmadár – gólya (Lábnyik, Moldova)

3. két darabból álló, elöl és hátul viselt kötényből álló szoknyát helyettesítő ruhadarab.

Csak azért szeretek faluvégen lakni
Hogy az én édesem oda jár itatni
Nem lovát itassa csak magát mutassa
Két piros orcáját velem csókoltassa.

Csak azért szeretem az oláh menyecskét
Hogy meg tudja fejni a juhot s a kecskét
Csak azért szeretem az oláh menyecskét
Elül is katrinca hátul is katrinca.

Csak azért szeretem az oláh menyecskét
A pucokba hever mamaligát kever
Csak azért szeretem az oláh menyecskét
Elül is katrinca hátul is katrinca.
Bözöd, Udvarhelyszék

A katrinca szó jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Folkrádió.hu, Új Magyar Tájszótár 3.
Kép: 1. Magyar Néprajz, 2. szebeni román asszonyok

A káptalan a katolikus egyházigazgatás testületi szerve, mely egy püspökséghez vagy egyházmegyéhez tartozik. Tagjai a kanonokok, vezetője a prépost.

Eredete: a latin capitulum – szakaz, fejezet főnévből

Hajdan a kanonokok életközösségben éltek, mint a szerzetesek, rendszabályaik egy fejezetét naponként felolvasták. Innen kapta (capitulum) nevét a testület. Van székes K. és társas K.; az előbbi a püspöki székhelyeken van és a püspök tanácsadó testülete a püspök halála esetén egyik tagja veszi át az egyházmegye kormányzását az új püspök kinevezéséig (káptalani vikárius). Vannak olyan káptalanok is külföldön, amelyeknek joguk van a püspök választására.

Szólásmondás:

A fejem nem káptalan – én sem tudhatok mindent.
Káptalan a feje: okos

A káptalani jelvény a kanonokoknak a korabeli rendjelekhez hasonló, nyakban viselt jelvénye a 17. sz. végétől kezdődően. A káptalani pecsét a káptalan hivatalos jelvénye, melynek lenyomata hitelesítette az oklevélben (okmányban) foglaltakat. Használata a kápt. hiteleshelyi tevékenységének befejező mozzanata volt.

A káptalan szó jelentése és eredete:
Forrás: Wikipedia.hu, Tolnai Nagylexikon
Képek: 1. Miniatúra Hugo De Sancto Victore, De archa mundi kódexéből. 2. Bunyitay Vincze: A váradi Püspökség története alapításától a jelenkorig. Hatodik könyvből illusztráció.

A kovártély eredetileg bérelt szállást, lakást esetleg olyan bérlakást jelentett, ahol kosztot is adtak.

Az iparosodás kezdetén az ingázás és a gyár közelébe település között átmeneti megoldás volt az albérlet és az ágyrajárás vagyis a kvártély, kovártély.

Másrészt a katonák azt a szállást nevezik kovártélynak, melyet a polgároknál való beszállásolás alkalmával laknak.
Kovártélymesternek hívták e század közepéig valamely seregrésznek azon vezérkari tisztjét, aki a seregrész mozgatására, felállítására és táboroztatására vonatkozó intézkedéseket előljárója utasításai szerint tervezte és fogalmazta.

Vándorszó, így a német Quartier (lakás, szállás), a francia quartier (városnegyed, szállás), az olasz quartiere (szállás), a szerb-hortvát kvartir (lakás, szállás) és a cseh nyelvjárású kvartýr (szállás, lakás) szavai mind rokonértelműek.

A franciából terjedt el, ahol a középkori latin quarterium (negyedrész, városrész) átvétele végső soron a latin quartus (negyed) szóra vezethető vissza. A magyarba elsősorban a német közvetítéssel került. Elsősorban nyelvjárásainkban használatos, de a köznyelv is ismeri.

Alakváltozatai: kavártim, kvártély, govártély, kovárté, kovártíly, vártoly

mikor a szolgának
telik esztendeje
veszi a subáját
megyen hazafele

mondja a gazdája
hogy maradj meg jövőre
bár a hat ökrömet
hajtsd ki legelőre

egyék meg a kutyák
mind a hat ökrödet
égesse fel a tűz
a vasas szekeredet

s meguntam meguntam
gazdám kovártélyát
három töpörtyűből
a büdös laskáját

esőt uram esőt
jó heverő időt
a gazdának morgást
a szolgának nyugvást

kalotaszegi népdal

A kovártély szó jelentése és eredete:
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Pallas Nagylexikon, Magyar Néprajz VIII., Folkradio.hu
Zene: MTA Online adatbázisa: Tötszegi Károlyné Kozma Anna, Méra, Kolozs m.
Kép: Lewis Wickes Hine. Amerikai munkásszállók.

A múlt század vége felé-századunk elején a csizma talpához már kezdik szögezéssel felerősíteni a felsőrészt. Ennek jellegzetessége, hogy talpa két rétegből: egy béléstalpbranzolból és egy járótalpból áll. Ennek egy kimódoltabb variánsa az igen divatossá-népszerűvé vált ún. rámás csizma. Ez úgy készült, hogy a béléstalppal való találkozásnál a felsőbőr szélére egy keskeny bőrcsíkot varrtak, ez volt a ráma, és ehhez szögezték a járótalpat.

Anyagai: kidolgozott bőr, szegek, ragasztóanyag
Eszközei: varrófonal, vágók-kések,ráspoly, nyeles kés, kaptafák, sámfák, fogók, árak, kalapácsok, talpminták, ragasztóanyag

A csizma szó a XV. század utolsó éveiben fordul először elő, kétségtelenül oszmán-török származású, talán délszláv közvetítéssel jutott el hozzánk, míg magát a tárgyat közvetlenül is megismerhettük. A csizma olyan magas szárú lábbeli, melyet eredetileg két oldalán varrtak össze. Az orra hegyes, sok esetben felfele kunkorodó. A talp fordított-varrott. A sarka fából faragott, amire a bőr lehajlik, és patkót erősítenek rá. Először az úri osztály hordta, csak a XVIII. században kezdi átvenni a parasztság, igazában csak a XIX. században, gyakran (pl. Székelyföld) csak annak végén terjed.

Természetesen a szögezett talpú, rámás csizma nem lett azonnal általános divattá. A múlt század végéről Jendrolovics–Kajdi (1861: V) azt írta, hogy a legújabb (nyugati) divat szerint készült rámás csizmákon kívül még fordított, azaz magyar csizmát is készített a csizmadia.

Volt egyszer egy varga,
csak az nem volt, sajna,
miből rámás csizmát
varrt volna a varga.

Volt egy görbe tűje,
abba cérna fűzve,
sodrott, szurkos cérna,
volt fűzve a tűbe.

Éles kése, metsző,
kalapácsa kettő,
háromlábú széke,
mindenkinek tetsző.

Szegző s varró árja,
kaptafa és sámfa,
kicsi s nagy, egyszóval
mindenféle lábra.

Térdig érő asztal,
tele ezzel, azzal:
jófajta csirizzel,
suvickkal, ragaccsal.

Bőrköténye s kajla,
pödrött végű bajsza,
mindene volt, mitől
varga lesz a varga.

Csupán bőre s talpja
nem volt neki, sajna,
márpedig anélkül
nem varga a varga.

S hiába lett volna
bőrje no meg talpja,
ha nem volt akinek
rámás csizmát varrna.

Gondolt egyet, s tett az
egészre egy foltot,
kidobta a csirizt,
s becsukta a boltot.

Kányádi Sándor. Volt egyszer egy varga

A rámás csizma jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajz III., Skanzen.hu
Kép: Magyar Néprajz III.

Így nevezték régen a templom körüli temetőt v. templomudvar, templom körüli védett hely).

Régebben így is ejtették: cintorom, cimterem, cintrum, cimeterion stb. (v. ö. fr. cimetiere; nem egyéb, mint a középkori latin coemeterium, gör. koimhthrion nyugvóhely, fekvőhely.)

Népies szólások: cinterem felé áll a rudja, meghalni készül; cinterem-virág veri a fejét, őszül.

Manapság a protestáns templomok előcsarnokát nevezik cinteremnek, ide teszik le a koporsót nagyobb temetési ünnepélyek alkalmával, mig a halotti prédikáció tartatik, a vasárnapi isteni tiszteletek alkalmával pedig az ennek két oldalán levő padokon szokott ülni az idősebb és kivált szegényesebb öltözetü nők egy része.

Karácsony szombatja estéjébe,
Kisétálok kapum elejébe.

Föl tekintek a csillagos égre,

Ott látok egy arany ringó bölcsőt.

Benne fekszik Világ Ura, Jézus,

Mellette van az ő édesanyja.

— Mért sírsz, mért sírsz, Szűzanya Mária?

— Hogyne sírnék, Világ Ura. Jézus.

Összeveszett két vér atyafiú,

Eszik, isszák egymás piros vérét.

Fölszántatom cinterem elejét,

Bevettetem Ádám magjaival,

Boronálom anyai jajszóval.



Magyarbükkös, Maros-Küküllők vidéke

A cinterem szó jelentése és eredete:
Forrás: Pallas Nagylexikon, folkrádio.hu, Zaicz G. Etimológiai szótár

Ki ne ismerné a mondást, hogy röhög mint a fakutya? Magam is meglepődtem, hogy gazdag, tájegységenként változó jelentése ellenére, ma leginkább egy érthetetlen jelentésű szólásmondásban él. Hogy ki, mikor és pontosan miről gondolta, hogy a fakutya a röhögésre emlékeztet, azt nem tudom, de az alábbi bő választékban szabadon lehet turkálni, úgyis egytől egyig régi holmi!

1. Mai legelterjedtebb, jelentése: a Balaton vidékén használt jégszánkó.

Fakutyázás a Balatonon: az osztrákoktól vettük át ezt a téli eszközt az 1860-as években.

Egy szántalpra erősített székforma szerkezet a benne ülő egy vagy két szeges bottal hajtja a jégen. A Balaton jegén használt fakutya voltaképpen gyalogszánkó, de a székely korcsiá-tól eltérően magas üléssel van ellátva. Újabb eredetű eszköz, úri passzió. Előképe a népi gyermekjátékok között megtalálható.

2. csizma lehúzását megkönnyítő, fából készült eszköz (Nyugat Magyarország)
3. (lejtőn) a kocsi kereke alá tett, vályú alakú fa; kerékkötő (Técső, Visk)
4. szövőszék része:
a. a hátulsó hasalónak, vagyis a fonalat tartó hengernek a végén levő, a fonál felcsavarására való fa (Gacsály)
b. a fonalat tartó henger fogaskerekébe kapaszkodó, és azt megakasztó kampós fa, a szövésre kerülő fonálmennyiség kellő ütemben való adagolására szolgál (Debrecen)
5. a kalap, fejet borító részének vasalásakor segédeszközként használt fahenger (Debrecen)
6. vesszőkosár fonásakor használt kétlábú, fából való eszköz (Békés)
7. búgócsiga
8. törpegém (Szeged)
9. télen faodúban alvó rágcsálófajta (Nagyzerénd)
10. szívtelen, kegyetlen ember (Kóródszentmárton)

A fakutya szó jelentése és eredete:
Forrás: Révai lexikon, Tolnai Nagylexikon, Magyar Néprajz: Gazdálkodás, Új Magyar Tájszótár II.

Lónak vagy csikónak árkánnyal való kifogása a ménesből.

Árkány:
kb. 8–14 m hosszú, korábban lószőrből és kenderből, majd csak kederkócból font ujjnyi vastag kötél, melynek saját anyagából vagy fémből karika van a végén. Az alföldi pusztai legelőkön a gulyák és ménesek pásztorai használják az emberhez még nem szokott állatok kifogására. Az árkány végére, a karikán át hurkot készítenek, ezt a megközelített állat fejére, a szarvasmarháknál a két szarvra dobják. A Hortobágy vidékén használat előtt a kötelet kútba engedik, megvizezik.

Alakváltozatai: árkan (Szabófalva), arkán (Szépvíz)

Az eszköznek két elnevezése ismert: az árkány név a kunok lakta területeken, elsősorban a Kiskunságban használatos. A szó kun eredetű. Előfordul a csíki és moldvai csángó dialektusban, számos K-európai szláv nyelvben, valamint a románban is meghonosodott. Az azonos jelentésű pányva, pányváskötél elnevezés az Alföldön sok helyütt, elsősorban a Hortobágyon és szomszédságában, de – valószínűleg újabban – a Kiskunságban is ismert.

A szó a 16. sz. elején azonos jelentéssel fordult először elő, így említik a 18. sz. végétől a gazdasági szakírók (pl. Nagyváthy János), majd később Jókai Mór is. Az árkány néhol nemcsak ’kifogó kötél’ (fogókötél), hanem kikötésre szolgáló kötél jelentése is van. Előfordul még szőrkötél (Kiskunság, Sárköz), valamint salló (Nyírbátor) elnevezéssel is. Az ugyancsak török eredetű hurok szónak is volt árkány jelentése. Egyes területeken a kötelet egy hosszú rúd segítségével helyezik a ló vagy a szarvasmarha fejére (rudaspányva). Az árkány a múltban pl. farkas, túzok és daru elejtésénél mint vadászeszköz is szerepet játszott. Az árkány azonos funkcióval ismert Eurázsia sztyeppi nomádjainál egészen Mongóliáig, az arktikus övezet rénszarvasnomádjainál, pl. az obiugoroknál. Az árkány eredetileg az ókori Mediterráneum népeinél vadász- és harci eszköz lehetett. Az ókori Perzsiában ugyancsak harci eszköz volt, a predinasztikus Egyiptomban az oroszlánvadászok ábrázolásain is megtaláljuk. Szudánban zsiráfvadászatra használták. Az ókori nagy lovasnomád birodalmak népei, pl. a szkíták, a szarmaták ugyancsak ismerték. A lasszó az Óvilágból került át Közép- és É-Amerika szarvasmarha-tenyésztői kezébe.

Az árkányvetés szó jelentése és eredete:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon – Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Tagán Galimdsán: A ló első megvasalása, betörése a baskíroknál (Népr. Ért., 1936); Gunda Béla: Az állatok Achilles-inának elvágása az eurázsiai vadászkultúrában (Ethn., 1939); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Béres András: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa (Bp., 1961)., Új Magyar Tájszótár I.
Kép: Magyar Néprajz I. A gulyás pányvát dob, Nádudvar (Hajdú vm.) – Kunkovács László felv. 1980.

Eredete a középfelnémet, bajor-osztrák purcrāv, purcrāv – várnagy, városbíró, eunuch, kamarás – szóhoz köthető. Az irodalmi németben Buggraf – várnagy formában található meg, mely a német Burg (lovasszállás, erődítmény) és Graf (gróf) főnevek összetételére vezethető vissza. 

Brandi lakosztályába tért, azonnal kikeresett öt-hat könyvet saját könyvtárából. Nicolino bele se nézett a könyvekbe.
Másnap este nyolc óra tájban újra megjelent a parancsnok Nicolino tömlöcében. Előtte egy porkoláb lépkedett, a kezében két gyertya.
A fogoly már a priccsén hevert, bár még nem aludt. A pazar kivilágítás láttán elcsodálkozott. Három nappal azelőtt lámpást kért, de megtagadták tőle.
A porkoláb leállította a két gyertyát az asztalra, s távozott.
Alexandre Dumas: Emma Lyonna

Szavunk eredetileg várnagy jelentésben élt. A várnagyi tisztség kialakulása és szóföldrajzi bizonyítékok alapján a német szó átvétele országunk nyugati részén, a  13. század elején ment végbe.

A másodlagos, börtönőr jelentésben a 20. század elejéig volt használatos.

A porkoláb szó jelentése és eredete:
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár
Kép: Dobó István, korabeli ábrázoláson