béklyó
2009.04.24. 08:00
Vasláncos mozgásgátló, amelyet rendszerint a ló két első lábára csatolnak.
Eredete: ótörök
Szerepe, hogy az állat ne tudjon elcsatangolni, a zárral ellátott béklyók pedig a lótolvajlást is akadályozták. Igy nevezik a rabok lábaira vert vasat is, de ez ismertebben: békó. Azonban mindkét elnevezés egyeredetű és jelentésüket gyakran fölcserélik. A béklyó láncból s a lánc két végén az állat csüdjére kapcsolható kelevézből (bilincsből) álló eszköz. A kelevéz fajtái szerint négy változat különböztethető meg:
1. a fa kelevézes béklyó, amelyen a fa kelevéz rugalmassága tartja a lánc végére kapcsoltan;
2. a karikás béklyó a lánc közepén két részre szedhető, s különböző méretű láncszemek ötletes átbújtatásával záródik-nyitódik;
3. az egyszerűbb kulcsos béklyó, ún. cigánylakatja azért érdemel néprajzi szempontból különös figyelmet, mert e lakatféle Töröko.-tól Mongóliáig, Kínáig elterjedt szerkezet, amely elvileg különbözik az európai lakattól (benne ék alakú acéllemez van, ezt nyitja a tolós kulcs), valószínűleg honfoglalás előtti forma a magyarságnál, s csak később került készítése cigánykovácsok kezére;
4. a tollas, fordítható kulccsal záródó béklyók közül egyszerűbb az alberti béklyó, zárószerkezete lapos, szardíniásdoboz alakú jellegzetes forma. A Gönczy-béklyó a legerősebb béklyó: súlyos lánca különlegesen edzett volt, a két nehéz lakatja pedig más-más kulccsal zárható-nyitható. Nevét készítőjétől, Gönczy Gábor szabadszállási lakatosmestertől nyerte (19. sz. második fele).
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom.
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
Ady Endre: A türelem bilincse
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Kázmér: A békó (Népr. Ért., 1914).
Zene: Amott legel, amott legel, amott legel, Tiszacsege, Tanka Gábor (előadó), Balla Péter (gyűjtő), MTA Zenetudományi Intézet On-line adatbázisa
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kösz az észrevételt. Szerintem ebből lesz majd egy külön szócikk.