vesszőparipa

Gyerekek bugás fejű nádat vagy vesszőt kezükben tartották, lábuk közé vették és szaladgáltak, "lovagoltak" vele.

Régen, faragott, díszített lófejes vesszőparipák valószínüleg csak ritkábban és módosabb közegben terjedtek el.

Petőfi Sándor „Szülőföldem” c. versében így ír gyermekkorára visszaemlékezve:
Lovagolok fűzfasípot fújva
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályúhoz mék, lovam inni kíván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Alakváltozatai: nádparipa, vesszőló

Az ókori római gyerekeknek is kedvelt játékszere volt.

A vesszőparipa szó jelentése:
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.