pekmez

A pekmez hangzásilag is törökös és származásilag is, de attól még nem tévesztendő össze a törökmézzel. Mindkettő édesség, de amíg a törökméz ma is kedvelt búcsús portéka, a peszmeg (nevében) mára sok helyen sajnos a lekvár megfelelőjévé silányult.

A lényeg:
Főzéssel besűrített szőlőmust. DK-Dunántúlon készítik magyarok, délszlávok és németek egyaránt.

A mustot a tűzhelyen főzik, térfogatának ötödére, hatodára sűrítik, s végül sütőtökdarabokat tesznek bele. A kész pekmez híg lekvárszerű halmazállapotú, cserépfazékban teszik el. Lekvárszerűen, kenyérrel mártogatva fogyasztják. Mintájára főként a németek bodza- és cukorrépa-pekmezt is készítettek. A pekmez régi kedvelt török édesség, a szőlőlé ilyen formában való fogyasztását az iszlám nem tiltja.

A szó és a készítmény DK-Európában az oszmán hódoltság nyomán terjedt el. A magyarok valószínűleg közvetlenül a törököktől tanulták, neve nálunk hangátvetéssel peszmeggé alakult. Színe és íze nyomán népetimológiával méz, szőlőméz, mustméznek is nevezték. Készítése a teljes gyümölcsből való lekvárfőzés kiterjedésével, az olcsó répacukor elterjedésével párhuzamosan jelentősen visszaszorult. 

A pekmez szó jelentése és eredete.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.