kumisz
2011.03.02. 09:00
Az eurázsiai sztyeppe állattartó népeinek enyhén bódító eszköze avagy élvezeti cikke. Kancatejből erjesztett, enyhén alkoholos, ital. Színe tejfehér, íze savanykás-édeskés, és kissé csipős ízű az erjedéskor keletkezett szénsavtól. Azt nem sikerült kideríteni, hogy mi a helyzet azokon a tájakon, ahol fogyasztják, ellenben a vallás ezt tiltaná (iszlám). Hoppá!
(...) Aztán merítenek a húslevesből, és a ház ajtaja elé öntik, abban a hitben, hogy istenük és annak családja vagy valami más szellem szintén részt vesz az étkezésben. A maradékból maguk esznek és isznak annyit, amennyi jólesik. És tudjátok meg, hogy kancatejet isznak, amelyet úgy készítenek el, hogy fehérbornak gondolnátok; igen jó ital: az ő nyelvükön kumisznak hívják.
Marco Polo utazásai
A magyarság honfoglalás előtti lakóhelye és életmódja alapján feltevésként többször közölték, hogy a kumisz élvezete nálunk is szokásos lehetett. Kancatej fogyasztásáról a magyaroknál csak újkori feljegyzések vannak. Ezek friss kancatej alkalmi ivását rögzítik a 19–20. sz.-ban a Sárközben és a Kiskunságon. Egyetlen esetben, a 19. sz.-ra vonatkozó emlékezeti anyag alapján valószínűsítik erjesztett kancatej fogyasztását a Sárközben, de kumisz elnevezés nélkül. A kumisz elnevezés egykori hazai használatának bizonyságaként Gyárfás István népszerűsített egy oklevélhelyet, amely azonban ezt nem bizonyítja. V. István ifjabb király 1268. évi hamis oklevele a királyi serviensek közé emel név szerint felsorolt úrbéres tárnokokat, „qui vulgariter kumis tarnuc dicuntur”.
A kumisz szó jelentése és származása.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Pallas nagy lexikona
Kép: www.sveinrishovd.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
