csingerálás

A régies – főleg a friss (tánc) – összefogódzás nélkül táncolt, gazdagon figurált formája. Erdélyben a cigányok jellegzetes táncaként cigányos dallamokra járják. A Mezőségen és Marosszéken a cigánycsárdás elnevezést a magyarok és a románok is (tigăneasca) alkalmazzák páros táncukra.

A cigánycsárdás név korábban másutt is (pl. Kalotaszegen és Alsó-Fehér megyében) a páros tánc régibb formáit jelölte, miként a 18–19. sz. fordulójának történeti forrásai is olykor így említik.

E virtuóz táncformformában gyakoriak a hosszú elengedő, szembetáncoló figurázások. Ezt az erdélyi cigányság jellemző táncának is tartják, amelyben a groteszk, tréfás gesztusok is gyakoriak.

Forrás: Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés. Erdélyi táncok kis népi zenekarra (Bp., 1955); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970), Magyar Néprajzi Lexikon., Magyar Néprajz VI. Népzene, néptánc, népi játék / Magyar Táncdialektusok

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.