Szerelmesek bizalmas együttléte.

A művészetek közül az irodalomnak már az ókorban volt egy olyan ága, amely a természetben élő emberek, a pásztorok életét ábrázolta. Derűsnek, nyugodtnak, idillinek mutatta be ezt az életet, olyannak, amely után mindenki vágyik, hiszen gyönyörrel van tele. Az antik költészet ilyen, ma is ismert pásztoridillje Longosz Daphnisz és Chloéja. Később, a reneszánsz és barokk irodalomban, különösen ennek késői változatában, a rokokóban újra feléledt a pásztorköltemények és más hasonló művek divatja Európában, így Magyarországon is (pl. Balassi Bálint Szép magyar komédiája, Csokonai Vitéz Mihály jó néhány verse).

A pásztoróra szó kétségtelenül ezzel a témakörrel, ezzel a felfogásmóddal, a gyönyörök gondtalan élvezete utáni vággyal van kapcsolatban. Maga a szó azonban csak a 19. század elején bukkan föl nálunk. A nyelvújítás szó teremtő módszereinek egyikével, tükörfordítás útján került a magyarba. A német Schaferstunde, Schaferstündchen szó szerinti fordítása, a német szó azonban valószínűleg a francia heure de berger kifejezésnek a megfelelője. A francia kifejezés bizonyára a rokokó korban Franciaországban különösen divatossá vált pásztoridillek szókincséhez tartozott. A magyar szó jelentése azonban már létrejötte idején, a 19. sz. első évtizedeiben is „szerelmi találka” volt, ugyanúgy, mint ma. Használata viszont inkább a szépirodalomban volt szokásos, előbb költeményekben, (pl. Berzsenyi Dánielnél), később már a szépprózában is (pl. Mikszáth Kálmánnál és Ambrus Zoltánnál) találkozunk vele.

Hogy tud mindig új színt keresni,
Jámbort tréfával fogni meg,
Ijesztésül kétségbeesni
S szót lelni, mely búg s hízeleg,
Szűz elfogultságot kikémlel,
S legyőzi ésszel s szenvedéllyel,
Kilesve gyenge perceket,
Vár, míg a lány önként szeret,
S vall kérő szóra s biztatóra;
Első szívdobbanást figyel,
Felvert szerelmet űz s terel,
Míg itt a titkos pásztoróra,
Hol négyszemközt marad vele,
S leckét ad, melynek mestere.

Puskin. Anyegin

A pásztoróra szó jelentése és eredete.
Forrás: www.magyarszo.com, Zaicz G. Etimológiai szótár
Kép: Francois Boucher. Pásztoróra

Pár évvel ezelőtt az egyik ismerősöm nekimerevedve taglalta a Kőröshegyi völgyhíd létjogosultságát, jobban mondva magából kikelve próbálta visszaszívni az állam begyébe a már rég elszórt krajcárokat. Ő akkor a nünükéből, a szerencsétlen rovarból csinált bűnbakot, ugyanis szerinte a megvédésükre kellett művészkedni az állam pénzén. Ekkor kerültem beszélőviszonyba ezzel a szóval.
Visszatérve az előző gondolatra, a nünükefélék valóban védettek, viszont tudtommal semmi közük az építkezéshez, virágnyelven fogalmazva, "nem ők adták ki az építkezési engedélyt".

Meloé proscarabaeus (közönséges nünüke)

A Különlábtőizű bogarak (Heteromera) alrendjébe, a Hólyaghúzók családjába tartozó bogár. Testalkata hosszas tojásdad; hossza 12-32 mm. Színe fekete, kékes vagy ibolyaszínű fénnyel. Feje aránylag nagy, háromszögalakú; csápjai gyöngyfüzérszerűek. Szárnyfedelei igen rövidek, alig fedik félig a potrohot, alattuk röpülésre való igazi szárny nincs. A potroh feltünő nagy - különösen a nősténynél - vastag, lágy. Megfogva a bogarat, láibzületei közül sárga, olajszerű, a bőrön hólyagot húzó nedvet bocsát. Fejlődésa közben ún. túlátalakuláson (hypermetamorphosis) megy keresztül. A lárvák 2-3 mm. hosszúak, sárgák és a virágokra tojt petékből kikelve, méhekre leskelődnek. A méhek szőrözetébe kapaszkodva, a méhkaptárba kerülnek. A teljes kifejlődésig ott élnek, a fiasítást - első sorban az éppen letojt méhpetét - és a mézet fogyasztják. A fejlett bogár ártatlan, a füszálak között él és igen közönséges.

A veszettség gyógyítására már a 16. századtól vannak adataink. 1570-ben a veszett kutya által megmart embereknek három-három kőrisbogarat kellett megenniük. 1792-ben a veszettség gyógyító receptje a következő: Különféle megszárított füvet porrá törve össze kellett keverni az Úrnap előtti lerázott, megszárított és megtört kőrisbogár, valamint isten tehénkéje (nünüke) porával, majd ezt be kell adni pálinkával a megmart személynek. A veszettséggyanús állatokat füstpróbával választották ki. Amelyik állat a zabszalma és az említett por füstjét nagyon szagolgatja, „az a barom gyanús” (Magyary-Kossa Gy. 1929–31: 207–211, 359–363).

Magyar Néprajz II. Gazdálkodás - Kutya- és macskatartás

Nevének eredete: belső nylevi fejlemény. Az azonos Isten ünükéje (tulajdonképpen "Isten tehénkéje", "Isten borjacskája") szókapcsolatból keletkezett. Az ünüke a tehén jelentésű ünő főnév -ke kicsinyítőképzős alakja. A szó, a szóhatár altolódásával, majd a második tag önállósulásával keletkezett. A névadást a nagy testű bogár esetlen alakja és nehézkes mozgása magyarázza.

Az argóban még női nemi szerv jelentéssel is használatos.

A nünüke szó jelentése és erdete.
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Révai lexikon
Kép: Brahm. Az állatok világa

A földfelszín alá mélyülő nyeregtetős lakóépület, amelynek felmenő fala nincs.

Sokáig aludt, arra ébredt föl, hogy valami dörgött odafönn – szekérzörgés volt.
Hirtelen felkapkodta a ruháit, s felkapaszkodott a putri ajtójáig, aminek hasadékain világosság szüremkedett be.
Hajnal volt már. A szekér megérkezett. Mindenki talpon volt, s körülfogta a szekérről leszállt két leányt, a Katkát meg a pilát. Tihamér is ott volt a csoportban. A szekéren nem volt semmi leemelni való.
Jókai Mór. A mi lengyelünk

Az etimológiai szótár szerint a putri szó ismeretlen eredetű, az Új Ember hetilap egyik cikke szerint viszont szanszkrit eredetű. Ami tőlem telt megtettem, leellenőríztem egy szanszkrit szótárban eredménytelenül, tettem egy próbát egy cigány szótárral is, szintén sikertelenül. Úgy tűnik Zaicz Gábornak van igaza.

Általában idényszállásként használták. Kertészek, csőszök, dinnyések meleg évszak idején használt lakóépülete. Tűzhelyeik általában másodlagosak. A földházakkal szemben sajátos vonásuk, hogy mindig a rövid oldalukon van a bejáratuk. Legtöbb esetben egyetlen egységes térből állnak, legfeljebb bejáratuknál választanak le kisebb előteret. A kiásott putriház gödrét kitapasztják. Tetőzetük szelemenes. Burkoló anyagul nádat, gallyat, kukorica-, napraforgószárat használnak, amit gyakran kívülről vastagon leföldelnek, s letapasztanak. Belülről szintén kitapasztják, gyakran meszelik. Szerkezete, építéstechnikája a sírveremhez, veremólakhoz hasonló. Gondosabb karbantartás esetén hosszabb ideig, több éven át is használhatók. Megjegyzendő, hogy hazánk területén a neolitikum óta kimutatható ilyen jellegű épületek használata.

A putri szó jelentése.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Zaicz G. Etimológiai szótár, Új Magyar Tájszótár. 4.
Kép: Magyar Néprajzi Lexikon

Villám, villámcsapás

Rojtosra lapoztam az internetet meg a szótáraimat, de sajnos csak egyetlen sulinet-es konkrét utalást találtam, amely a hajderménkűre szó eredetére vonatkozott.  Hédervár néprajzával: Helyi eredetűnek tartják a falubeliek „a csapja meg a hajdermenkű”, avagy „megcsapta a hejdermenkő” szólást. Szerintük azért kapcsolódik Hédervárhoz, mert itt és a környéken igen gyakoriak a villámcsapások. Többször belecsapott az istennyila a Szent Mihály-templomba és a Boldogaszszony-kápolnába is.

Az etimológiai szótár csak a "ménkűt" magyarázzák, de érzésem szerint azt is tévesen, mert jelentéseként mennydörgést jelölnek meg. Továbbá: Összetett szó. Előtagja mén, a menny alakváltozata. A mennykő nyelvjárásias, de a bizalmas városi nyelvben is használt alak. Jelentése elhomályosult a ménkű nagy (rendkívüli nagy), mi a ménkűt akarsz? (mit akarsz?) szerkezetekben. A menny egébként ősi finnugor szó (mordvin menel - égbolt). A feltehető finnugor alak az azonos jelentésű mińз.

Ez a bejegyzés "jidele" olvasónk kérésére jött létre!

Ezúton felhívom figyelmeteket, hogy lelkes szerkesztőt keresek segédnek vagy mesternek!

A hajderménkű szó jelentése és eredete.
Forrás: sulinet.hu, Zaicz G. Etimológiai szótár
Kép: Magyar Néprajz

A poltura egy történelmi magyar pénzegység, melyet I. Lipót, I. József, II. Rákóczi Ferenc, III. Károly és Mária Terézia alatt vertek. Előképe a lengyel poltorak („másfeles”, azaz másfél grosz értékű pénz).

Az 1526 után átszerveződő magyar gazdaságban és külkereskedelemben megnőtt Lengyelország szerepe, így mind nagyobb mennyiségben kerültek lengyel aprópénzek az országba. A királyi Magyarországon I. Lipót kezdett el ezüst polturát veretni az országba áramló lengyel poltorákok hatására, melynek értéke ½ garas azaz 1½ krajcár volt. Bár már III. Károly király is tett kísérletet a polturások rézből való veretésére (erről próbaveretek tanúskodnak), végül Mária Terézia rendelte el az 1761. március 27-i pátenssel a rézpolturások verését. Utóda, II. József már nem veretett polturát.
Rákóczi idején kezdetben ezüst polturásokat vertek, de a fegyvervásárlások miatt mind nagyobb szükség volt a nemesfémkészletre, ezért a hazai forgalom céljára rézből vertek 1704-1707 között 1, 4, 10 és 20 polturásokat, ezek tehát szükségpénznek tekintendők.

azért adtam egy polturát
hogy fújja meg kend a dudát
szeretőm ölébe megyek
hogy világ közepén legyek

majd megjárom a kotyogót
összveütöm a sarkantyút
szeretőm ölébe megyek
hogy világ közepén legyek
Várm.: Nógrád/nagytáj: Felföld

Előoldalukon többnyire a koronás kiscímer, hátoldalukon Madonna a gyermek Jézussal szerepel. Az érméken általában volt évszám, értékjelzés és verdejegy. A leggyakoribb címlet a tízpolturás volt, melyet a rajta szereplő PRO LIBERTATE (latin „a szabadságért”) felirat miatt a népnyelv libertásnak nevezett.

A poltura szó jelentése.
Forrás: wikipedia.hu, folkradio.hu
Kép: wikipedia.hu

Ólommázas cserépkancsó. Emberfejű, süveges borosedény.

Egyéb elnevezések: miskakancsó, miska

A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van.

Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. sz. 40-es, 50-es éveiben készült. A formára és a díszítményre egyaránt vonatkozik Domanovszky György megállapítása, amely szerint: „a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra”. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát ábrázolnak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, ill. elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt.

Nevének eredete: Szent Mihály kántora, másként szentmihályi kántor volt a neve az évnegyedet jelző őszi kántorbőjt táján tartott hajdani céhösszejövetelnek, ünnepnek, amely áldomással járt. A szép mázú, ember formájú céhkancsónak ezért adhatták a mihók, miska nevet, amely azután bormérők, borivók, fazekasok között is általánossá vált.

Az már puszta egybeesés, hogy egy másik Mihály, Rajczy Mihály (Mezőcsát, 1817–1869) volt az a fazekasmester, aki Mezőcsáton és az egész alföldi kerámiában az egyik legerőteljesebb alkotó egyéniség volt. Új, egyéni stílust bontakoztatott ki, amely a helyi fazekasok későbbi generációt is erősen befolyásolta és voltaképp megadta a mezőcsáti kerámia stílusjellegét.

A mihók szó jelentése.
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Magyar Néprajzi Lexikon, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Kép: Magyar Néprajzi Lexikon

Én is beletartoztam abba a generációba, amely a tévé előtt mézgásodott esténként, emiatt is imádom ennyire ezt a szót. Meg azért is mert jól hangzik, és mert van is egy kis varázsa is.

Gyántás nyálkássága a növényeknek.

Bort vett magának a tudós;
Van hozzá tudománya,
Van eszköze: felbontja és
Izenként latra hányja:

Mi benne a szesztartalom,
Mi a cukor, a mézga?
Festőanyag, csersav, víz, lég
Mi fínom zagyvaléka?

S minden hogyan másul, vegyül? --
Eredmény az: midőn begyül
Hozzá néhány cimbora:
Ihatatlan a bora! [...]

Arany János. Aisthesis

Amorf anyag, vízben nehezen oldódik, hanem inkább nyálkás, ragadós folyadékká duzzad (colloid), alkoholban nem oldódik, savakkal főzve szőllőcukorrá alakul. A cseresznyefa, meggyfa, mandulafa, szilvafa, mind a két barackfa mézgájaja vagyis a facsipa vagy cseresznyemézga (cerasin) a fa testének helyi elhalásából támad sérülés vagy más ok következtében. A mézgaképződésnek célja, hogy a megsérült v. megsebzett fát eldugaszolja, talán a levegő és viz bejutását is gátolja, tehát a még sértetlen farészt védi.

Mézgafa
Gummi-fa. Olyan fa, amely nagyobb mennyiségü mézgát termel. Ilyen az akác, az Eukaliptus, a Bursera gummifera Jacq. (fehér M.), a kaucsukfa, különösen pedig a Ficus elastica L. vagy assami kaucsukfa. - Mézgalakkfa, Gummilakkfa.

Eredete: szláv jövevényszó, lásd szerb-horvát mezga (gyanta, nyirok, növényi nedv),  szlovák miazga (fagyanta, nyirok), orosz mezga (a fatörzs fiatal, lágy része, pépes zúzalék). A szláv szavak indóeurópai eredetűek, lásd a középfelnémet meisch (cefre).A magyar szóbanlevő é hang valószínüleg a méz szó hatására nyúlt meg.

A mézga szó jelentése.
Forrás: Pallas Nagylexikon, Zaicz G. Etimológiai szótár, Új Magyar Tájszótár. 4.
Kép: www.napidoktor.hu

Gyepmester. Manapság a kóbor állatok összefogását végző személy. Eszköze a bot végére szerelt hurok, amivel az állatokat megfogja és a telepre szállítja. Negatív megítésése egyértelmű utalás arra, hogy munkája kegyetlen.
Régen a városokban és nagyobb községekben volt az állati hullák szabályszerű eltakarításával hatóságilag megbizott egyén. A gyepmesteri szolgálat hatósági felügyelet alatt áll(t). A gyepmester a hóhér teendőit is ellátta, sőt egyes helyeken ez utóbbi teendők a gyepmesterséggel, ha nem is hivatalból, de kapcsolatosak.

Eredete: német, pontosabban, bajor osztrákjövevényszó, schinder, mely a schinden,  megnyúz, gyötör ige származékai.

Helyenként változó formái és jelentései:
- hóhér, Csétényben
- sintérvágás: ügyetlen belevágás a szarvasmarha forgócsontjánál levő húsba
- sintérnek: Balmazújvárosban árnyékszék tisztító cigány
- kópé, Nyíregyházán
- sintéres játék: métához hasonló, ütővel játszott labdajáték
- a. ütővel játszott labdajátékban az a játékos, aki az elütött labdát elfogja, majd igyekszik vele megdobni a kijelölt helyre futó társait
- b. a szóbanforgó labdajátékban a kör mentén futó, utolsónak maradt játékos, akinek a közepén levőket kell eltalálnia a labdával
- c. a kásás dólé nevű játékban a dólét, vagyis egy mindkét végén meghegyezett arasznyi fadarabot az ütőnek adpgató, majd azt futva visszahozó játékos

A sintér szó jelentése.
Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Új Magyar Tájszótár. 4., Pallas Nagylexikon
Kép: National Photo Co., ámerikai sintérek 1924-ből.

Személy szerint először a priccsesnadrág révén hallottam erről a szóról, azután következett a fekvő hely megnevezése, és most amikor utánanéztem mindennnek derült ki, hogy még ennél is szerteágazóbb a jelentése. Ez egy vérbeli többértelmű szó.

Eredete: a német Prietsche jövevényszóból ered - állványzat, rakfelület, lapos lovaglónyereg. A német szó az ófelnémet britissa - keskeny deszka, léc - főnévre vezethető vissza. Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba.

1. Priccs - csikósnyereg
Tulajdonképpen nem nyereg, hanem csak egy faváz nélküli nemez- vagy posztódarab, amelyet olykor bőrrel is bevonnak. Lekötő hevedere nincsen, csupán két kengyele. Egyszerűbb formában 40×50 cm nagyságú, téglalap alakú, több rétegből összevarrt szűrposztó lap, amelynek két elülső sarkára vaskarikát erősítenek, ebbe csatolják a két kengyelszíjat. Az általános formánál a csikósnyereg elülső részét, ahová a kengyelt erősítik, hosszabbra hagyják, hogy leérjen a ló oldalára, míg a hátsó részét ívelten, félkör alakúra vágják és az egészet néha bőrrel is befedik, ezt színes bőrrátétekkel díszítik is. Egyszerűbbet pásztorok is csináltak, a díszesebbeket szíjgyártók készítették. Ha a csikós a ménest állva őrzi, a csikósnyereget vállán viszi, ha lefekszik, a feje alá hajtja. Egyéb elnevezései: hara, patrac. Ma már csak a hortobágyi csikósok használják. Abból az időből ered, amikor (a múlt század közepén is) erősen tilalmazták a vármegyék a pásztoroknak a nyergek használatát. A csikósnyereget egyszerűen felteszik a ló hátára, és úgy tudnak felülni rá, ha a bal karjukkal a csikósnyereget erősen a ló marjához szorítják. Előnye, hogy ha a lóról esnek, nem fordulhat elő a láb kengyelbe való akadása, mert a csikósnyereg is lerepül a lóról a csikóssal együtt.
(Rosa Rugosa kommentelő által belinkelt videóban ízesen magyarázza ugyanezt egy vérbeli csikós.)

2. Priccs - heverő
A parasztház kiegészítő bútora, nappali pihenőágy. Tájnévi változatai: gyalogágy, gyermekágy, hentergő, hencser, hömbölygőágy, kiságy. Kialakítására az ágyban alvás állandósulásával került sor. Mo.-on úri-polgári házakból a 17. sz.-ban találtak először adatot róla, a parasztságnál valószínűleg a 18. sz.-ban kapott polgárjogot. Előbb az asztalos készítette ágy által eredeti helyérőlkiszorított dikó, ágyszék töltötte be ezt a szerepet, majd a kiöregedett, megkurtított lábú, asztalostól vett ágy, ill. az utóbbi mintájára összeütött priccs. A heverő a szobában állhatott a kemence mellett, esetleg a hátsó ágy helyén, nyáron a tornácon, a 20. sz.-ban a lakókonyhában is. Fejpárnával, pokróccal terítve mindig készenlétben állt, ha éjjel is aludtak rajta, úgy a fölösleges ágyneműt nappalra bevetették a szobabeli ágyba.

3. Priccs - vacok
Az Alföld és peremterülete parasztházaiban használatos, hevenyészett pótágy, ócska ruhaneművel megvetve, többnyire az első ágy és a kemence között, ill. részben a sutra is átnyúlva. Gyakran az ágyszékhez hasonló felépítésű, de az ágyfenéket alkotó deszkákat, ócska ajtót vagy szekéroldalt csak az egyik végén támasztják alá bak vagy két támlásszék, esetleg pad darabjára, a másik vég a padkán nyugszik. Alkothatja a vacokot a kemencesut elé tolt láda vagy megkurtított régi ágy is. A vacok gyermekek hálóhelye, esetleg beteg ember nappali pihenőhelye volt. Megfelelője istállóban is használatos. Maga a vacok elnevezés általánosan használt "alom", "négylábú állat fekvőhelye" és sokfelé gúnyosan "silány, rendetlen, piszkos fekvőhely" értelemben is. Mivel a lakószobából a rendszerint a dikót szorította ki, néhol annak a nevét örökölte. – A vacokot már Baróti Szabó Dávid Kisded Szótára (1784) "alvóhely"-ként említi.

Szállj el, páva, szállj el, páva, sëj, Hevesen keresztül!
Szállj el a babám ablakára, sëj, maga van ëgyedül.
Ha kérdi, hol vagyok, mondjad, hogy itt vagyok,
A ménësi salëndába ja fapriccsen hërvadok.

Telep.: Fedémes/várm.: Heves/nagytáj: Felföld

4. Priccses - priccsesnadrág, bricsesznadrág, csizmanadrág
Gyakrabban fekete posztóból, szövetből, ritkábban kordbársonyból, a felső lábszáron bővebbre, a csizma felett elálló félkörívvel, az alsó lábszáron pedig szűkre szabott, elül gombolódó nadrág. – Az angol lovassport öltözetét hazánkban a földbirtokosok és a gazdatisztek hozták divatba. A parasztok között főként az I. világháború után terjedt el az ellenzős nadrág rovására. Csizmával viselték. Kivételesen zsinórozták is.

Pusztafalun akkor megyek végig,
Ha ja babám a csárdába iszik.
Tele pohárt magasra emeli,
Bal karjával a derekam öleli.

Nem mind legény, aki magát tartja,
Csak a priccses nadrág mutat rajta.
Nem tudja a rendet lekaszálni,
Mégis, a mafla, hozzám akar járni.

Előadó: Pusztafalusi hagyományőrző asszonyok/várm.: Abaúj-Torna/nagytáj: Felföld

A priccs szó jelentése.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Zaicz G. Etimológiai szótár, folkrádió.hu
Kép: 1. Magyar Néprajzi Lexikon, 2. www.tankonyvtar.hu

Régebb a törökhöz vagy töröktől átszökött személyt jelentette szavunk. Napjainkban főként "elnyomó hatalom szolgálatában kegyetlenkedő személy" jelentésben él, az irodalmi nyelvben pedig a "hóhér segédje" jelentésben használatos.

Az tájszótár szerint Kóródszentmártonban sintér megfelelőjének használták (1866).

Eredete: horvát-szerb jövevényszó (prebjeg) szökevény vagy ellenséghez átpártoló személy. Ez a horvát-szerb pre igekötő és a beg (menekülés, futás) főnév összetételére vezethető vissza.

A török rajongás és vallásszerű hazaszeretet ez alkalommal megmutatta, hogy mire képes. Belgrádból még nem volt kiölve a török lakosság. Csak a fanatikus önfeláldozás műve lehetett, hogy negyednapra (október 8-án), amelyen a nagyvezér Nándorfehérvár alá megérkezett: háromnapi ágyúzás után egyszerre légbe röpült a császáriaknak mind a három lőporraktára a várban s a negyedik a vízivárosban. A romok majdnem felét az őrségnek eltemették, a többi menekült a Dunára, hajókon, tutajokon a túlpartra átkelendő, de a romokon átrohanó török sereg nagy részét levágta, úgyhogy az ötezernyi seregből nem menekült meg több ötszáznál, azok között Aspremont herceg, a várparancsnok. Ezt gyanúsították is a catastropha miatt a bécsiek, mert éppen akkor járt Zrínyi Ilona leányával, Rákóczy Juliával jegyben: de kimosta magát a vádból; maga is 40 ezer forint értékű holmiját veszté ott, azok között még a menyasszonyától kapott gyűrűket is. Hamarább lehet az árulást Andrea Carneron keresni, ki a császáriak fő hadimérnöke volt, s a vész után ottmaradt a törököknél, s maga is pribék lett.

Jókai Mór. A magyar nemzet története regényes rajzokban.

A pribék szó jelentése.
Forrás: Új Magyar Tájszótár 4., Zaicz G. Etimológiai szótár
Kép: francia pribékek sedédkeznek egy kivégzésnél